A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

körül az NB Ill-ban még mindig nagyon sok néző volt, átlagban 800. Száz km-es körzetből, Tótkomlósról, Gyuláról továbbra is jöttek szurkolók. Most NB II-s csapatként például a Kazincbarcikával játszunk, onnan viszont nem jön el csak maximum 5 drukker. Négy-öt esztendővel ezelőtt radikálisan elkezdtek elmaradni a lelátókról a nyugdíjasok. Egyre többen már nem tudtak életkoruk miatt kijönni a mérkőzésekre, sokan pedig meghaltak közülük. Az időseket nem pótolták a fiatalok. Az a helyzet, hogy egyszerűen elfogyott 200-300 ember. Időnként Kiszomboron, megyei l-es meccsen több néző van, mint itt Makón az NB II-esen. Ez azzal is magyarázható, hogy a megyei összecsapásokon a családiasabb jelleg miatt több a balhé, amit a nézők igencsak érdekesnek tartanak, az NB II-ben üyen szempont ból kevesebb az esemény. Bátai Gyula, a Nemzeti Sport makói tudósítója: — Hogy kevesebb a néző, mint korábban, abban az is szerepet játszik, hogy egy játékos kivételével nincs is makói kézilabdás a csapatban. Sonkáék idejében fél oldalas cikkeket írtam a Délvüágba a meccsekről, most meg három nap múlva egy 3 soros tudósítás jelenik meg a megyei napilapban. Hiába, nincsenek akkora nevek. Nagy György Sándor, a Makó KC elnöke: — 1992—ben, az induláskor — hiába játszott a makói kézlabda csapat a megyei bajnokságban — a Hollósy Kornélia pályán rengetegen néző volt, valóban tömegek érdeklődtek a helyi mérkőzések iránt. Utána megtört a szurkolói lelkesedés, most átalagosan 300-400 drukker figyeli a meccseket. Van, aki azzal magyarázza a nézőszám csökkenését, hogy túl sok a csapatban a szegedi játékos. — Amikor megalakult a Makó KC, hasonló volt az arány, akkor is körülbelül ugyanennyi játékos járt ki Szegedről. Az a döntő, hogy milyen eredményeket hoz a társaság. Az NB I/B-ből való kiesést követően nyüvánvalóan csökkent a látogatottsága a mérkőzéseknek. Most, hogy ismét az NB I/B-ben játszunk úgy érzékelem, kiegyensúlyozott az érdeklődés. Izgalmas meccseken megteük a sportcsarnok. — Ha a makói kézilabda legendás szereplője, Szabó Sonka megint játszana, akkor mennyivel lenne több néző? — Biztos, hogy több lenne legalább százzal. Ha a „régiek", Sonkáék, Pakuék játszanának, valószínűleg emelkedne a nézőszám. Most azonban újra kell építeni a csapatot. Ezt a célt szolgálja, hogy megalakult Makón az utánpótlás klub, ahol 10-13 éves kortól neveljük a játékosokat. Jó néhány évnek el kell telnie azonban, hogy ez meghozza a gyümölcsét. Nagy György József, önkormányzati képviselő: — Három éve kerültem be a Makó KC elnökségébe. Nem voltam elégedett az akkori teljesítménnyel, s úgy éreztem, szeretnék tenni a csapat fejlődésért. Keményen dolgoztunk és ennek meg is lett az eredménye: a 2000-200l-es évben egy döntetlennel és 21 győzelemmel nyertük meg az NB Il-es bajnokságot s jutottunk vissza az NB I/B-be. Közben felépült a sportcsarnok. Amikor a sportcsarnok realitássá vált, akkor azt mondtam, ehhez már középszerű teljesítménnyel nem szabad hozzááüni. Ha mienk az ország egyik legszínvonalasabb csarnoka, ebben valamit mutatni is keU. Meg kell hálálni, hogy üyen körülmények között játszhatunk.