A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)
MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához
Szabó Imre, újságíró: — Kétségtelen, mondják, hogy Búzás TV. Van is benne némi igazság, mert minden hatalom igyekszik a saját médiájára befolyással lenni. (Búzás Péter polgármester tájékoztatója a média helyi szerepéről, 1999. október 1.) „A városi televízió közpénzből működő közszolgálati műsorszolgáltató, mely az egész közösségé kel hogy legyen. Nem kötelezheti el magát semmilyen irányban, de köteles minden véleménynek teret adni, az eseményekről objektíven tájékoztatni." Szabó Imre, újságíró: — A Csongrád Megyei Hírlap „Úttörő riportereink írják" rovatában publikáltam először. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy újságíró leszek. Érdeklődtem a sajtómunka iránt, a gimnáziumban például az iskolaújság főszerkesztője is voltam. Azután bekerültem az egyetemre joghallgatóként, amit egyébként nem végeztem el; párhuzamosan pedig elkezdtem a bölcsészkaron az újságíró képzőt. Dolgoztam a Délvilágnak, mint külső szerző. A városi TV-ben pedig ment egy műsorom, a Rocksarok. Majd átváltottam a híradózásba meg mindenféle egyébbe. Amikor megszűnt a Lila Délvilág, akkor a makói munkatársak, Bodzsár Erzsi, Molnár Laci meg én, belevágtunk egy városi hetilap szerkesztésébe. Az újság, a Makói Hét £ 96-ban indult. — Ez a lap egy ellenzéki orgánum volt, ami szembe ment a Buzás-féle városvezetéssel. — Lehet így mondani, bár nem így indult; nem az volt a szándékunk, hogy mindenféleképpen ellenzéki lapot készítsünk. Érdekes újságot szerettünk volna kiadni, ami egy kicsit bulváros, könnyed hangvételű egyfelől, másfelől viszont olyan, amely a közélettel úgy foglalkozik, hogy igyekszik reális tükröt tartani a helyi közszereplők és a makóiak elé. Ilyen pici városban, mint Makó, óhatatlan, hogy a politika előbb-utóbb, illetve nem is utóbb, hanem rögtön képbe kerül. A város vezetése elvárta, hogy abszolút lojálisak legyünk, vagy egyáltalán nem foglalkozik velünk. Középút nem lehetett. Szerintem egyszerűen odasodródtunk az ellenzékiséghez. Más kérdés, úgy gondolom, egy újságnak az valahol normális alapállása a helyi hatalommal való viszonyában, hogy kritikusan ír a munkájáról. — Napjainkban a megyei napilap egyik makói tudósítójaként dolgozik. Milyen a kapcsolata most, mint egykori ellenzéki újságírónak a helyi hatalommal? — A színházi kritikák apropóján szokták mondani, ha valaki bejáratos a színészek öltözőjébe meg a kulisszák mögé, akkor nem tud elfogulatlanul írni. Ezért is vállalom, én nem vagyok bejáratos Búzás polgármesterhez. Ugyanakkor nem hiszem, hogy bármikor gondom lenne, ha Búzás Péterrel kell interjút készítenem, akad is rá példa nem egy. Bakos András újságíró: — Ha egy újságíró kapcsolatot épít ki egy politikussal, akkor egyáltalán nem biztos, hogy tőle függ, végül is milyen viszony alakul ki közöttük. A szándékon nagyon sok múlik. Én szeretnék mindegyik makói politikussal jó kapcsolatban maradni. Bennem meg van a jó akarat.
