A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Szabó Imre, újságíró: — Kétségtelen, mondják, hogy Búzás TV. Van is benne némi igazság, mert min­den hatalom igyekszik a saját médiájára befolyással lenni. (Búzás Péter polgármester tájékoztatója a média helyi szerepéről, 1999. október 1.) „A városi televízió közpénzből működő közszolgálati műsorszol­gáltató, mely az egész közösségé kel hogy legyen. Nem kötelezheti el magát semmilyen irányban, de köteles minden véleménynek teret adni, az eseményekről objektíven tájékoztatni." Szabó Imre, újságíró: — A Csongrád Megyei Hírlap „Úttörő riportereink írják" rovatában publikál­tam először. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy újságíró leszek. Érdeklődtem a sajtómunka iránt, a gimnáziumban például az iskolaújság főszerkesztője is vol­tam. Azután bekerültem az egyetemre joghallgatóként, amit egyébként nem vé­geztem el; párhuzamosan pedig elkezdtem a bölcsészkaron az újságíró képzőt. Dolgoztam a Délvilágnak, mint külső szerző. A városi TV-ben pedig ment egy mű­sorom, a Rocksarok. Majd átváltottam a híradózásba meg mindenféle egyébbe. Amikor megszűnt a Lila Délvilág, akkor a makói munkatársak, Bodzsár Erzsi, Molnár Laci meg én, belevágtunk egy városi hetilap szerkesztésébe. Az újság, a Makói Hét £ 96-ban indult. — Ez a lap egy ellenzéki orgánum volt, ami szembe ment a Buzás-féle városvezetéssel. — Lehet így mondani, bár nem így indult; nem az volt a szándékunk, hogy min­denféleképpen ellenzéki lapot készítsünk. Érdekes újságot szerettünk volna kiad­ni, ami egy kicsit bulváros, könnyed hangvételű egyfelől, másfelől viszont olyan, amely a közélettel úgy foglalkozik, hogy igyekszik reális tükröt tartani a helyi köz­szereplők és a makóiak elé. Ilyen pici városban, mint Makó, óhatatlan, hogy a poli­tika előbb-utóbb, illetve nem is utóbb, hanem rögtön képbe kerül. A város vezetése elvárta, hogy abszolút lojálisak legyünk, vagy egyáltalán nem foglalkozik velünk. Középút nem lehetett. Szerintem egyszerűen odasodródtunk az ellenzékiséghez. Más kérdés, úgy gondolom, egy újságnak az valahol normális alapállása a helyi ha­talommal való viszonyában, hogy kritikusan ír a munkájáról. — Napjainkban a megyei napilap egyik makói tudósítójaként dolgozik. Milyen a kapcsolata most, mint egykori ellenzéki újságírónak a helyi hatalommal? — A színházi kritikák apropóján szokták mondani, ha valaki bejáratos a színé­szek öltözőjébe meg a kulisszák mögé, akkor nem tud elfogulatlanul írni. Ezért is vállalom, én nem vagyok bejáratos Búzás polgármesterhez. Ugyanakkor nem hi­szem, hogy bármikor gondom lenne, ha Búzás Péterrel kell interjút készítenem, akad is rá példa nem egy. Bakos András újságíró: — Ha egy újságíró kapcsolatot épít ki egy politikussal, akkor egyáltalán nem biztos, hogy tőle függ, végül is milyen viszony alakul ki közöttük. A szándékon na­gyon sok múlik. Én szeretnék mindegyik makói politikussal jó kapcsolatban ma­radni. Bennem meg van a jó akarat.

Next

/
Thumbnails
Contents