A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

Karsai Ildikó, művészeti tanácsos: — A munkámhoz tartozik, hogy a városi arculat részét alkotó meghívók, installációk elkészítését az ötlettől a megvalósításig felvállaljam, vagy egy olyan közös városi gondolat esetén, mint a Babapark létrehozása, miszerint minden megszülető makói gyermek tiszteletére ültetünk egy fát, akkor ennek a teljes arculattervezését, továbbá a szervezés egyes részletét nekem kell elvégeznem. Feladatom továbbá, hogy amennyiben Makón elkészül, illetve felújításra kerül egy szobor, a befejezés, az átadás pillanatáig nyomon kövessem a szakmai tevékenységet, például a művésszel a kapcsolattartást, a zsűrizést és sok más egyebet. Ezeken túl vannak olyan dolgok, amelyek egyáltalán nem látványosak, de szintén hozzám tartoznak. Ha a város vendégeként érkezik egy idegen, adott esetben én kalauzolom, ha művészeti témájú vezetésre van szükség; bemutatva Makót, annak legértékesebb kulturális-művészeti értékeit, látnivalóit. Bálint Márta, a Közművelődési Kht ügyvezető igazgatója : — A közönség kőkeményen mond értékítéletet a munkánkról, hiszen vagy megtiszteli az adott rendezvényt a figyelmével és tapsol, vagy távol marad. Nem tipikus a működésünk a vidéki kisvárosok ilyen típusú szervezeteihez képest. Egy példa: 1999. december 6. és 22. között 43 színháztermi rendezvényt tartottunk. Ez azt jelenti, hogy naponta háromszor cserélődött ki a közönség. Ekkora látogatottságra még mi magunk sem számítottunk. Nagyot léptünk előre a szabadtéri városi rendezvények tekintetében is. Amikor a Hagymaház átadásra került, veszteségesek voltunk, mára már nyereséget hozunk. Amikor jönnek ide az országból közművelődési szakemberek, s elmondjuk, hogy milyen nagyságrendű a saját bevételünk, akkor mindenki hátrahőköl. Meg kellett találnunk a bevétel nélküli és a bevételes rendezvények ideális arányát. Nem könnyű olyan produkciót szerződtetni, amely a maga műfajában nívós, ám megfizethető a mi számunkra is. Olyan jegyárat kell ki kalkulálnunk, ami a közönség számára még megfizethető, ugyanakkor nem termel veszteséget. Azt is tudni kell, a makói közönség egy nagyon érdeklődő, ám nagyon kritikus publikum. Igényes, de hálás is. Szeretnek újra eljönni azok, akik már felléptek a Hagymaházban. Karsai Ildikó, művészeti tanácsos: — A más vidéken élők vagy mondjuk a jövő évszázad makói polgárai számára On - a városarculati grafikái által — mutat fel egyfajta képet, egy életérzést, hogy milyen is például a 90-es évek, az ezredforduló Makója. Karsai Ildikó lelkében milyen Makó él? — Amennyire ezt a várost lehet nem szeretni én annyira tudom szeretni. Ez kettős gondolat, de e kettősségben van az egység. Tanulmányaim alatt hosszú ideig távol éltem a várostól. Volt egy olyan pillanat, amikor azt gondoltam, nem fogok visszajönni. Végül nem úgy alakult az életem, hazatértem a főiskola után Makóra. A családom, a gyerekem, a férjem, a szüleim itt élnek. Erős szálak kötnek ide. Gyakran akképpen tekintettem a városra, hogy ide nagyon jó visszajönni. Itt élni, az már nem mindig ilyen egyértelmű. Számomra ez a fajta vidéki kisvárosi lét, minden szempontból többet jelent, mint egy nagy városban élni. S most következnek ismét a kettősségek. Miután a szakma elsősorban a fővárosban egzisztál,