A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MEDGYESI Konstantin: „Makóról is lehetett látni, hogy recseg-ropog a rendszer, túl sok az ellentmondás”. A rendszerváltó évtized makóiságának természetrajzához

rolni. Mondom a fiam szakmáját, ő pilóta, hát hogy tud egy pilóta Makón elhelyez­kedni? Nem tud. Sok olyan szakma is létezik, amire Makón nincs kereslet, ez ter­mészetes. Rója István, a József Attila Gimnázium igazgatója: — Ha egy makói diák miután végez, mérnök, orvos, tanár, közgazdász lesz, ak­kor az a kérdés, ebből mennyit tud Makó fogadni. Hiába jönne vissza szülővárosá­ba egyetemi tanulmányai után a sok-sok szakember, a tudásukra nincs elegendő vásárló erő. Például van egy vadászterület 10.000 nyúllal, az elbír 5-6 vadászt ké­nyelmesen. Ha 1500 vadász van, akkor más a helyzet. Makó eltartó képessége nem nagy. A II. világháború időszakában 30-35 ezres város volt Makó, most 26 ezren élünk itt és ebben nagyon sok olyan van, aki beköltözött ide a környező fal­vakból. Úgy szoktam mondani, Makó halódó város, s attól tartok, ez még rosszabb lesz. Franyó Róbert, egykori gimnáziumi igazgatóhelyettes: — Csak az van halálra ítélve, aki ezt így könyveli el magának. Ennyi erővel, el kell azon gondolkodni, egy reménytelen helyzetben, ahogy fogalmaznak egy halál­raítélt hajón, mi a fenét keresnek ezek az emberek vezetőként? A makóiaknak in­kább hitet kell adni, hogy van jövője a városnak és a helyi oktatásnak. A gondok persze nem két perc alatt oldódnak meg, de e két perc alatt is tenni kell az ügyért. (Becsei József „Makó társadalma az ezredfordulón" című tanulmányából) „Végső következtetésem, hogy Makó népességének az innovációra felkészült része bár arányaiban növekvő, s a fiatal korosztály egyre nagyobb hányadára lesz jellemző, de lemaradt a megye többi váro­sához viszonyítva. Ezért újra kell gondolni a város iskolázási straté­giáját, iskolaszerkezetét, a továbbtanulási motivációkat. Azonban egy új iskolastruktúra, vagy sratégia önmagában nem oldja meg a legfőbb problémát..." Hajdú Gábor, iskolaigazgató: — A végzett diákok hány százaléka marad a szakmában és itt, e térségben? — Mezőgazdasági végzettségű tanulóink többnyire a kisebb családi gazdasá­gokban állnak munkába, míg a szakmunkás végzettségűek zöme a vállalkozások­nál el tud helyezkedni. Ezek tehát itthon maradnak, szemben a továbbtanulókkal, akik többsége egyenlőre nem tud Makóra visszatérni, hiszen ez természetszerűen függvénye az elhelyezkedési lehetőségeknek. Rója István, a József Attila Gimnázium igazgatója: — Úgy gondolkodnak a családok, hogy ha a nagyobb testvér bent tanul középis­kolásként Szegeden, akkor igyekeznek oda irányítani a kisebbik gyereket is. Sze­geden a diákoknak nagyobb lehetőségük lesz a végzés után. Érdekes helyi probléma a 8 osztályos gimnáziumi képzés bevezetése intézmé­nyünkben. Ez olyan problémát szült, hogy ellenségessé tette az általános iskolá­kat a gimnázium iránt. Ha a szülők ötödiktől elhozzák a gyerekeket, akkor ez az

Next

/
Thumbnails
Contents