A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

MARJANUCZ László: Egy összeírás margójára. Makói pillanatfölvétel 1940-ből

épített. Sokat számított, hogy Makó megyei város, mert a közigazgatási funkciók ellátása és a közjó előmozdítása kettős forrás mozgósítását tette lehetővé. Mégis az 1920-i 37 141 lakossal szemben az 1930-i népszámlálás csak 35 824 lakost talált. A gazdasági válság után Makó nagyarányú városfejlesztési munkába kezdett. Felelevenítette a régi híres libatömést, sertéstenyésztést, háziipart. Megindította az igen mély fekvésű egészségtelen Honvéd városrész kitelepítését, fölépítette a Bonczos telepi ikerházakat, s újabb házak építését kezdte el. Ezzel nagy tömegnek adott munkát, és serkentette a belső keresletet, amely más gazdasági ágak megerősödését vonta maga után. Sűrű látogatásaival a város kapcsolatot tartott a tanya lakosságával, utak építésén és nyitásán dolgozott. 1940-ben megszervezte a mozgó tanyai közigazgatási kirendeltséget. Sok embernek adott kenyeret a belvízmentesítési munkák beindítása. A rákosi tanyaközpontba kivezette a telefont, postafiókot rendezett be, postahivatalt emelt és piacot tartatott. Elősegítette az ipari vállalkozást, egy-egy zöldségszárító gyár, két kisebb zöldségszárító telep kialakítását, egy marhahizlaló istálló fölállítását. „Javulás, könnyebbedés mindezek dacára alig érezhető — írta a beszámolót készítő- a trianoni határ közelségének bénító hatása szinte legyőzhetetlen".

7 A III. számú kérdőlap a népességi viszonyokra vonatkozott. A kézírásban közölt táblás kimutatás forrásait nem ismerjük, ezért különösen korai adatait fenntartással keU fogadni, a többi a népszámlálási statisztikák eredményein alapul. Makó népességének alakulása 1717 és 1930 között 1717 420 1756 2900 1771 4950 1801 8645 1836 20 644 1869 27 759 1880 30 063 1890 32 663 1900 33 722 1910 34 918 1920 37 141 1930 35 824 8 Nem tudjuk, hogy az adatszolgáltatást kézben tartó városi főmérnök, honnan vette a XVIII. századra vonatkozó népességi adatokat. Az összeíró-ív megfelelő rovata a „ Milyen régi lakó szám-adatok állnak rendelkezésre a régi korszakokból?" kérdést tette föl. Tehát nem írt elő a hitelességet szavatoló kutatást, gyűjtőmunkát, a már „rendelkezésre" áUó adatok közlésével megelégedett. A táblázatból látjuk ezeket a meglévő adatokat, de hitelességükről nem vagyunk meggyőződve. Különösen az induló lakosságszám kérdéses, amelyhez képest 40 éven belül 600%-al nőtt a lakosság. Egy korabeli összeírás 84 családot regisztrált Makón, s öttagúnak véve egyet adva van a lélekszám forrása. Az egyetlen valódi fogódzkodó a XVIII. század demográfiai áüapotához a II. József-féle népszámlálás, ennek eredményét ugyanakkor nem tüntette föl a válaszadó. A XIX. századi lakosságszámot, különösen az 1869-től kezdődő adatsort valóságosnak fogadhatjuk el, mert a hivatalos statisztikai közleményeket vette alapul.