A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

Az oktatás terén a későbbiek során — főként az egységes rendszerre való áttérés (1935) után — a nehézségek csak fokozódtak, még az evangélikus egyház iskoláiban is. A miniszter 1940 márciusában az ev. püspökhöz írt levelében figyelmeztet arra, hogy milyen áldatlan a helyzet a békéscsabai ág. ev. iskolánál, ahol egy tanító 101 gyermeket, Békéscsaba erzsébethelyi ág.ev. iskolánál pedig 100 gyermeket oktat. Nagybánhegyesen egy tanító 90, Tótkomlóson 82 gyermeket oktatott az evangélikus iskolákban. A kormányzat pedig 1938-ban Pitvarosra igazgató tanítónak azt a Matusik Istvánt helyezi vissza Túrkevéről, aki annak idején pontosan amiatt ment el, mert a pitvarosiak ragaszkodtak szlovákságukhoz. Leveleiből kiderül, hogy csakis a kormányzati kényszernek engedelmeskedik, mivel egyáltalán szívleü a pitvarosiakat.

63 Az oktatás színvonalán pedig már aÜg változtatott a nem magyar anyanyelvű gyermekek népiskolai oktatásáról szóló 25.370/1941. V.K.M. sz. rendelet. A rendelet kimondta, hogy: ahol a létszám szerint indokolt lett volna az anyanyelv oktatása, de az egységes rendszer után sem tértek át arra, ott azt kötelezően be kell vezetni. A mellékletében felsorolja vármegyénként azokat a helységeket, ahol mindenképpen szükséges az anyanyelvi oktatás bevezetése. Szlovákok szempontjából Békés vármegyéből egyetlen települést sem jelöl ilyennek! Csanád vármegyéből pedig csupán Nagybánhegyest említi, ahol kötelezően be keU vezetni a szlovák nyelv tanítását. Persze, időközben az egyes településeken történtek a helyzet javítására próbálkozások, így 1932-ben Szeberényi Gusztáv javaslatára (Békéscsabán) az ág.ev. iskolákban a C. típusról a B-re kívántak áttérni. Az iskolaszéki elnök erre lemondott. Tótkomlóson közel azonos időben az előzővel ugyancsak az evangélikus egyházhoz adott be indítványt Benyó András és Vajda Endre, kérve, hogy Tótkormoson a felekezeti iskolákban kizárólag szlovák nyelven tanítsanak. Sőt egy évvel később Békéscsabán a rendőrség tudomást szerzett arról (1933. ápr.), hogy „újabban a legnagyobb titokban egy magánjeUegű „kisebbségi" középiskola szervezését határozták el és az ügyben máris bizalmas tárgyalásokat folytatnak."

64 Az iskolák ügyében igen nagy hiányosságok voltak. S úgy véljük, Benes Eduard véleménye sok igazságtartalommal rendelkezett, amikor 1931. febr. 5-én a Paris Midi hasábjain megjelent. „A magyar áUamban a szlovák népnek nincs politikai szervezete. Hogy igazságos legyek, hozzá keU tennem, hogy amennyiben a németekről van szó, ezeknek van ilyen szervezetük. A magyar parlamentben szintén nincsenek szlovák képviselők, a legfontosabb azonban az a tény, hogy nincs tiszta szlovák iskola és kulturális intézmény, amely a szlovák kisebbség létének és fejlődésének biztosítására szükségesek. Ez közvetlen megsértését jelenti azoknak a kötelezettségeknek, amelyek Magyarországot a kisebbségvédő szerződések alapján kötelezik. A magyarok maguk azt hirdetik, hogy náluk 50 szlovák iskola van. Meg keU azonban áUapítani, hogy ezekből 47 iskola C típusú, vagyis olyan, amelyekben kizárólag magyarul tanítanak és a szlovák nyelv csupán mint kötelező tantárgy szerepel. Sehol a vüágon nem ismerik el az ilyen iskolát kisebbségi iskolának. 63 CsmL - Csanád vm Tanf. Ir. 777-2/1940. 64 OL-BM - K- 149- 1932-2016-298. lap, 45.1ap; K 149-1933-2339-21. lap.