A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

TÓTH István: Szlovákok a megmaradás és a beolvadás válaszútján 1900-1948. A trianoni határokon belülre vetítve

Jászi Oszkár a Huszadik Század hasábjain 1907-ben Sarah E. Simons 1902ben megjelent művét ismerteti a társadalmi asszimilációról. Az ismertetésből kiderül, hogy maga a szerző is pszichikai folyamatnak, ennél fogva az asszimilációt különböző csoportok között teremtett lelki egységként fogja föl. Az asszimiláció törvényszerűségeit öt pontba szedte össze. (1. Minél több a társadalmi csoportok között az érintkezési pont annál gyorsabban megtörténik az asszimiláció. 2. Különböző kultúrák esetén a magasabb kultúra fog uralomra jutni az alacsonyabb felett, még akkor is, ha az a magasabb kultúra a meghódított népé. 3. Minél közelebb vannak a kultúrák színvonalban egymáshoz, annál élénkebb lesz közöttük a kölcsönhatás. 4. A társadalmi csoportok számszerű azonossága az asszimüáció ellen hat. 5. A társadalmi csoportok erős öntudata növeli ellenállásukat az asszimüációval szemben, adott esetben egyenesen akadálya lehet bárminemű asszimüaciónak). Simons szerint a történelemben két asszimilációs típus fordult elő: az arisztokratikus (erre Oroszországot hozza példának), a másik a demokratikus (erre példaként az Egyesült Államokat hozta). Ugyanis az a véleménye: „Az arisztokratikus tipus asszimiláló tényezői a vallás, a szokás és a szertartás, míg a demokratikus tipus asszimiláló befolyásai az érdekek közössége, melyet szabad nevelés, szabad választás és szabad érintkezés hozott létre; a közvélemény, melyet a klub, a politikai gyülekezés, a színház és az újság alkot; uralkodó életfelfogások és ideálok; és alapvető eszmék, melyek közül legfontosabbak: mindenki egyenlő lehetőségei, természetes jogok, az emberi természet méltósága stb."

4 Jászi egyébként két nagyobb és jelentős művében is foglalkozik részletesen a dualizmus kori Magyarország asszimüációs politikájával. Ezek: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés 1912; A Habsburg-monarchia felbomlása 1929. Jászi az asszimilálást mesterséges magyarosításnak nevezte. A kényszerasszimiláció eredményeit kétes értékűnek tartotta: 1. az elnyomott népben nemzeti érzület megerősítését eredményezi; 2. demoralizálja az uralkodó nemzetet, míg az elnyomottakat szellemileg és erkölcsüeg fejleszti; 3. hátráltatja a gazdasági, társadalmi haladást; 4. a nacionalista drill kiöli a gyermeki lélekből a szellemi rugalmasságot; 5. nyelvi eredményei nem időtállóak; 6. a kulturális haladást fékezi általában; 7. a valóságos érzelmek és érdekek asszimilálódását lehetetlenné teszi.

5 A továbbiakban egy kicsit előre ugorva az időben Jancsó Benedek cikkét említeném meg 1928-ból.Tanulmánya a nyelvi és érzelmi asszimüáció feltételeinek vizsgálatáról szól. Nem minden tanulság nélküli megnézni, mit is ért ő nyelvi és érzelmi asszüniláción! „A nyelvi és érzelmi asszimüálódás nemcsak egyszerű történeti jelenség, hanem olyan szellemi és érzésbeli elváltozás, amely az emberi lélekben megy végbe. Ennek következtében nemcsak a politikai és a jogi élet szervezeteinek van hatásuk rá, hanem az egyéni lélek különböző indítékokból származó ösztönzéseinek is, amelyek számtalan esetben az úgynevezett tudat alatt ható imponderábüiák vüágába tartoznak. Tehát szava van hozzá a pszicholó4 JÁSZI Oszkár: Társadalmi asszimiláció. SARAH E. Simons: Social Assimilation The May 1901. through January 1902. c. könyvének ismertetése. Huszadik Század 1907. II. k. 650-653.O. 5 JÁSZI Oszkár: A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Bp. 1986. 233-243.0. Bevezette, válogatta és jegyzetekkel ellátta: LITVÁN György; JÁSZI Oszkár: A Habsburg-Monarchia felbomlása. Bp. 1982. (Az 1929-es angol eredeti magyar fordítása) 437.o.