A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

Rósa Izsóné, Vajda Sándor és neje, Moskovits Miksa és neje, Moskovits Adolf és neje, Friedmann Emiiné, Rózsa Mihály és családja, Pick család, Eisenstadter Sándor és Tsa, 100-100 K-t. Varga Mihály 60 K-t, dr. Pásztor Egon, Pollák Győző, dr. Moskovits József 50-50 K-t, dr.Goldschmidt György, dr. Bodnár Géza 30-30 K-t, Kohn Mór, Reitzer Mór 20-20 K-t. A nőegylet is 100 K koszorúmegváltást szavazott meg, melyet a jún. 1-i elöljárósági ülésen 10 szemérmes házi szegény között osztottak szét. (Dm. 1918. máj. 28, 29, jún. 1, 2.) A nőegyleti vagyon A nőegylet a jótékonyság gyakorlása mellett mindig szem előtt tartotta az egyleti vagyon gyarapítását is. Alapszabály írta elő, hogy évente legalább 100 forinttal kell az egylet alaptőkéjét növelni, és ugyanennyit írt elő később az árvaalap számára is. Az indulás évében (1835) az egyesület pénzalapja 290 frt. volt. Tíz év múlva ez 944 frt-ra emelkedett, és 1855-ben 1462 frtot tett ki, 1865-ben pedig 1800 frtot tartottak nyilván. Ettől kezdve rohamosan nőtt az alaptőke, és 1875-ben 3647 frt-ot tett ki. Az 1871-ben alakult árvaalap 3939 frtval indult, és 1875-ben 4523 frt. volt az alapvagyon. (Lőw-Kulinyi: Idézett mű. 305-6. old. és 310-11. old.) 1885-ben a nőegylet vagyona 8371 frt, az árvaalapé pedig 5807 frt. volt. (Sz.N. 1886. ápr. 11.) A növekedési ütem, később sem csökkent, és 1895-re a nőegylet vagyona 13721 frt-ra, az árvaalapé pedig 9464-ra nőtt. (Ugyanott: 1896. máj. 26.) A vagyon gyarapodása a megalapozott gazdálkodásnak volt köszönhető. Kínosan ügyeltek arra, hogy a bevétel mindig meghaladja a kiadások összegét. Például 1908-ban a nőegylet vagyona 32753 K-t tett ki, és az ez évi bevétel 10098 K, a kiadás pedig 9685 K. volt. (Magyar Városok Statisztikai Évkönyve, I. kötet. Bp. 1912. szerk: dr. Thirring Gusztáv. 528. old.) 1912-ben a nőegylet 44036 K. az árvaalap pedig 33951 K felett rendelkezett. (Dm. 1912. ápr. 30.) A háború alatt tovább nőtt az egylet vagyona a megszaporodott alapítványok, adományok és a megnövekedett infláció miatt. Bár Holtzer Jakabné a Délmagyarország 1916. jan. 1. számában megjelent: A szegényekért c. írásában így jellemezte az egylet előző évi tevékenységét: „...Az általános drágaság okozta nagyobb nyomor enyhítésére minden rendelkezésünkre álló alapot felhasználtunk, illetve oda nyújtottuk a rászorulóknak. Jelszavunk az volt, nem vagyont szaporítani, hanem a szegénységet csökkenteni, valláskülönbség nélkül." 1916 végén a nőegylet vagyona 69889 K, az árvaalapé 39974 K. volt. (Sz.N. 1917. ápr. 20. és Dm. 1917. ápr. 22.)