A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

T. KNOTIK Márta: Kávéházak, vendégfogadók, korcsmák és bormérések Szegeden a XIX. század derekán

1870-ben Rieger János meghalt. 1874 tavaszán a vendéglő bérlői Ferencsevics György és Juránovits Ferenc, majd szeptembertől üzlettársától Ferencsevics veszi át a bérletet, aki 1877 nyarán hirdeti, hogy „olcsó társaskocsi-közlekedés lesz jövő vasárnaptól kezdve a felsővárosi makkoserdőbe", melyet ő közlekedtet. 1878 őszén a Hétválasztót ismét „ezelőtti bérlője Okerny úr vette át", aki bő egy hónap alatt „gyökeres tisztogatáson túl a vendégszobákat és kávéházat új szerelvényekkel, új biliárdokkal látta el. A fogadóban csinos fürdőházat alakított". Az árvízkor károsult a vendéglős Okernyi Gyula és a bormérő Lajos János. A vendéglős április 11.-i hirdetésében közli, hogy „Hétválasztóhoz vendéglőm és kávéházam, mely vízveszély alatt folyton nyitva volt, jelenleg már szárazon közlekedhetni". Az 1880 és 1883-ban megjelent Szegedi Kalauz Okernyi Gyula tulajdonaként a szállodák között tartja számon.

23 (7. kép) 5. Fekete Sas, Fekete Sas 2492. (P.147. = Fekete Sas, Laudon, Kiskaszárnya és Német utca határolta telek, Fekete Sas u 15-17. helyén) Valdmüller György tulajdona, polgári jog czimen. Fekete Sass Vendég fogadó és Kávé ház, Valdmüller György háza Fekete Sass utza 2492., árendás Schmidt János. „A négy vendégszobával ellátott, 120 akó elhelyezésére alkalmas pincével, továbbá 50 lóra való istállóval és megfelelő kocsiszínnel bíró feketesas vendéglő 1807. jún. 4-én közárverésen kelt el írja könyvében Reizner János. 1808-ban folyamodik polgárságért Valdmüller Lénárd, aki megvette. Az ajánlás szerint: „Snidersdorfi születés légyen, ki is törvényes és betsületes házasságbúi származik, Római Catholica hiten lévén, ezen királyi Szabad Szeged Várossában már 10 Esztendők olta tartózkodik, feleséges és gyermekes lévén, nem tsak az minden Esztendőben reá esendő királyi, és városi adót meg fizette, hanem azon kívül is úgy viselte magát, hogy soha ellene semmi kifogás, vagy nehesztelés nem vala; Sőtt maga gondossága, és szorgalmatossága által annyira vitte dolgát, hogy az Fekete Sas nevezetű vendégfogadót örökössen meg vette, és abban italokat mérni szándékoskodik." 1819-ben Valdmüller, Jacob Gebhardt tervei alapján építkezik. 1859-ben a 24. számú szobában ad oktatást „Lengyel Adolf itt tartózkodó hazánkfia, ki egy órai oktatás alatt kész festésszé teszi az embert." 1862 nyarán újságban hívják föl a figyelmet a 13. szobában „kiállított plastikai képekre, melyek Paris legszebb részleteit ábrázolják".

24 1864. jan. 16-i újsághír: A feketesas gazdát cserélt elárverezték, melyet „42.005 frttal Eisenstadtar Simon ütött el. Továbbra is orvosok, látszerészek fogadnak itt, kiállításokat, hangversenyeket rendeznek. 1870 decemberében teszi közzé „özv. Kasch Helén szálloda-tulajdonos", hogy férje elhunyta miatt ezentúl Blaschko A. Lajos bérlő vezeti a fekete sast. 1873 nyarán közli az újságban Steingassner József bérlő és vendéglős, hogy a szállodát átvette. 1875 októberében írják, hogy „Kass János a napokban hosszabb külföldi körútra indul tapasztalatok szerzése végett." Másfél év múlva özv. Kasch 23 SZH 1874. ápr. 24, szept. 14, 1877. jún. 8, 1878. szept. 25, nov. 1. SZL Árvízi összeírások: Palánk 129. HABERMANN 235, 48. K 80. 62, K 83. 88, 96. Lásd még a 19-es jegyzetet. 24 REIZNER JÁNOS: Szeged története 3 kötet, 125. SZL Ti 949/1807, 3070/1808, 2040/1819. SZH 1859 nyárelő 12, 1862. aug. 9.