A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - KATKÓNÉ BAGI Éva: Történelmi lenyomatok sándorfalvi zászlókon

A zászló alapselymén a piros-fehér-zöld nemzeti színeken, időt álló hímzéssel kialakított felirat szóban is megfogalmazza ezt a Kölcseytől vett, közismert parancsolatot. „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!" Közepén a mívesen kidolgozott, koronás magyar címerábrázolás tökéletes összhangot teremt a környezetének színeivel. Az értelmezésben viszont a zászló másik oldala okozott dilemmát. Elvileg, ennek az oldalnak kellene rögzítenie a nemzetek felett álló, keresztény egyházhoz való tartozást, de az ott található tipográfiai és ábrázolási képzavar, hosszas vizsgálódásra késztetett bennünket. (2. fotó) A zászló /B/ oldala, meggypiros félselyemdamasztból készült. Felső harmadában domború aranyhímzéssel kialakított, ívelt vonal mentén egy felirat olvasható: „Magyarország védasszonya oltalmazz minket!". Viszont ovális alakú középképén fehér sifonra festve, a Magyar Népköztársaság 1949-1957-ig érvényben levő címere áll, majd alatta, 191 l-es hímzett évszám látható. A gyakorlott szemnek azonnal feltűnt ez a furcsa, ellentmondásos párosítás. A felirat az ország védőszentjéhez, Máriához fohászkodik oltalomért, alján az 191 l-es évszám a zászló születésének időpontját rögzíti. A közepén elhelyezett címer pedig szovjet mintára készült: tükrözi a proletár nemzetköziség eszméivel való teljes azonosulást. A két búzakalász koszorú fölött vörös csillag, közepén a sarló és kalapács, amit összefog egy nemzeti színű szalag — mindez a Máriához könyörgő imával együtt, groteszk hatást kelt. Egyértelműen látszott, hogy a zászló a 20. század elején készült, korába szervesen illeszkedő volt, de a Rákosi-érában a középképét kicserélték a jelzett címerrel. Szerencsére a felirat sértetlen maradt. A felirathoz, bizonyára valamelyik típusú Mária ábrázolás tartozhatott. Az imasorból következően a festményen lehetett: Mária megkoronázása, Mária mennybemenetele, vagy a Magyarok Nagyasszonya egyaránt. De már az is csodának számít, hogy ilyen üzenettel — átvészelve a proletárdiktatúra „fénykorát" — mégis fennmaradhatott ez a zászló. Vizsgálódásunk során, a címer alatt kemény anyag érződött...! Feltámadt reménnyel bontottuk meg a levarrás szélét, és a középfestmény előtűnt az évtizedekig tartó eltakarásból. Az Ég királynője ott ült a trónusán, fején a magyar korona, talpa alatt a holdsarló, karján a kisded. Az évezredeket átívelő hit képi megjelenítésének ezt a formáját a barokk kor hozta létre. Ez a képi megfogalmazás tudja a leghatásosabban láttatni velünk az Ég királynőjét, a Boldogasszonyt. A magyar nép tudatalattijában mindig is létező képet pár sötét évtized nem tudta elhalványítani. (3. fotó) Diktatúrákban sok zászlót rejtegettek már padlásokon, emésztőgödrökben, föld alatt és föld fölött, miközben a rejtegető az életével játszott. Utólag mosolyoghatunk csak azon, milyen kifinomult, tragikomikus módja volt ez a címer rávarrás a rejtegetésnek, azokban a nehéz időkben! Ezzel a módszerrel, úgy dugták el az ártó szándék elől a zászlót, hogy az végig szem előtt maradt. Az „ideológiai felelősök" akkoriban futó pillantást vethettek a piros színre, a címerre és talán a betűk világát figyelmen kívül hagyva — minden rendben találtatott. Zászlónk tehát azon kevesek közé tartozik, melynek a rákosi-címer a megmenekülést hozta, ezért kiállításunkban is ezt a tényt hangsúlyoztuk és a jövőben is