A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

ADATTÁR, MÓDSZERTAN, RESTAURÁLÁS - TEMESVÁRY Ferenc: Magyarországi fegyvergyűjtemények múltja és jelene. Eredmények és kudarcok a fegyverkatalógusok készítésének tükrében

tos szerepet játszott a város nemzetőrségénél, de a nemzetőrökből képzett honvédseregnél is megtaláljuk. Szegeden ezen alakulat fekete agyú honvédpuskával és kaszákkal volt felfegyverezve.

32 Kaszákat, szekercéket, baltákat, csáklyákat, cséphadarókat ott találjuk 1848-ban a betyárokból toborzott „ honvédőknél", csikós szabadcsapatoknál is.

33 A Szegeden még 1884-ben kiadott „A szegedi nemzetőrség ideiglenes szabályai" c. utasítás első pontja is elrendeli, hogy minden nemzetőr „... ha a szükség úgy hozza magával, tartozik hazája, alkotmánya és királya oltalmára hősileg felkelni és így mihelyt a dob az utzákon megpördül, vagy a tornyok harangjai félreveretnek, minden nemzetőr fegyvert, vagy ha ez nincs kaszát, vasvillát ragad és siet a közpiaczon lévő szabadságtérre..."

34 Sajnos, amikor a katalóguskészítések és közzétételük kérdése felvetődött, nem volt olyan múzeum, intézmény, minisztérium, amely elvállalta volna, hogy a munkálatokat koordinálja. Nem volt olyan bizottság, amely kidolgozta volna formáját, belső felépítését, leírások mértékét. Mint már utaltunk rá egy intézeten belül is az egyeztetések elmaradtak. Megítélésem szerint egy katalógusban az adott gyűjtemény minden leltári számmal ellátott darabjának szerepelnie kell. Elgondoltató, hogy nevezhetünk-e egy kiadványt katalógusnak, amely az adott gyűjteménynek csak a látványos darabjait közli? Köztudott, hogy a II. világháborúban számos tárgy megégett, de egy tárgynak darabjai között is maradhatott olyan alkatrész, amely egy hozzáértő számára fontos információt hordoz. Egy katalógusban ékszerfegyverek mellet egy pisztoly lakatlemezét közölni nevetségesnek tűnik főleg akkor, amikor a mestertől száznál több, szép lőfegyvert birtokolunk. Pedig ezért a kis darabért utazott Rómából Budapestre Nolfo di Carpegna jeles olasz fegyver szakér tő, a bresciai fegyverművesség ismert kutatója, mert ez által egy több száz évig működő fegyverműves család egy bizonyos generációját meghatározni tudta.

35 Visszatekintve a nyolcvanas évek első harmadában végzett felmérések alkalmával táplált reményeimre a kudarcok sorozata következett be. Már akkor megállapítottam, hogy a múzeumi területen a dolgozók száma örvendetesen emelkedett, de a szakterületünket tekintve a szakemberhiány nem oldódott meg. „A mondottakat támasztják alá a magyarországi fegyvergyűjtemények, akár leltározottságot, nyilvántartásba vételt, akár restauráitsági — konzerválási fokot, vagy a tudományos feldolgozást, publikációk számát vizsgáljuk. Vannak természetesen kutatók, akik egyéb feladataik mellett magas színvonalon tesznek eleget a pillanatnyi követelményeknek, de ezek tevékenységüket viszonylag szűk területre és rövid időszakokra korlátozzák. Közülük Veres D. Csaba hadtörténész Veszp32 Uő. i. m. (3o) II. (Szeged 1899) 88. p. 33 Csikós szabadcsapatokkal Schwehatnál találkozunk. Róluk számos metszet ceruzarajz került a MNM Történeti Képcsarnokába. Valójában népi fegyverként könyvelhetjük el a bakterbárdokat. Ezeket nemcsak tűzoltásra használták, hanem a város rendjének fenntartására is. Szegeden a bakterintézményt 1872. december 15-én eltörölték, de az 1874. szeptember 27-én felállított városi tűzoltóság és az éjjeli rendőri szolgálat, ha szükség volt rá még tovább igénybe vette. REIZNER JÁNOS i. m. (30) III (Szeged 1900) 85. p. 34 REIZNER JÁNOS: A régi Szeged I. (Szeged) 264. p. 35 NOLFO DI CARPEGNA: Brescian Firearms (Róma 1997). Megjegyzem, hogy a kiadott könyvében a MNM anyagából több tucatot közöl megköszönve a múzeum támogatását.