A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

GLÜCK Jenő: Adatok Arad megye fejlődéséről az 1848/49-es forradalom nyomán (1849-1867)

uradalom Weisz Mózes igazgatása alá került. Bérletek létesültek Seprősön, Iltőn, Petrisen, Jószáshelyen és Kerülősön.

42 Hasonló módszert kezdtek gyakorolni egyes közbirtokosságok is. így például 1863-ban Szabadhely a községi jöldeket Kaufmann Sámuelnek adta bérbe.

43 A kisebb uradalmak nehezebben tudtak pénzes bérlőkhöz jutni és felszaporodott a felesgazdálkodás. Egy vagy néhány bizonyos forgótőkével rendelkező vállalkozó, vagy tehetősebb paraszt csoportosan kisebb-nagyobb birtokrészeket vettek munkába. E módszer feltalálható volt Iratoson, Sofronyán stb. Egyes uradalmak továbbra is megálltak saját lábukon. Ezek között szerepel a borosjenői Atzél birtok, amely több községre terjedt ki. A szükséges munkaerőt a mezőgazdasági cselédrendszer és az időszakos bérmunkás révén biztosították. Zaránd és Fazekas-Varsánd területén található Gyulay birtok nagy része házi kezelésben maradt, egyes részeit azonban apró parcellákban feleseknek adták ki.

44 Egyes középbirtokok részéről igen figyelemreméltó erőfeszítések jelentkeztek, főképp a hatvanas években a termelés korszerűsítésére gépek fokozott bevezetése révén. Ezek között élenjárt a Simonyi-féle vadászi uradalom, valamint a sikulai és ötvenesi birtokok.

45 Érdekes megjegyezni, hogy 1848-49 után állami kezelésbe került nádori uradalom elvesztette húzó szerepét. Kétségtelen azonban, hogy a mezőgazdaságban továbbra is a közép- és nagybirtokok játszották az uralkodó szerepet, beleértve erdészeti érdekeltségüket is. Jellemző, hogy 1870-ben 26 olyan birtok létezett, amelynek területe meghaladta az 5000 holdat, hat a tízezrest is túllépte.

46 Az 1848-as márciusi törvények 23694 telkesjobbágyot tettek 4105 úrbéri telek tulajdonosává. Területük azonban tovább osztódott és az 1857-es népszámlálás 25312 paraszti földtulajdonost jegyzett fel. A 13 évvel később készült kimutatás szerint Arad megyében és Arad városban 45553 földtulajdonost jegyzett fel, (ebből 44967 a megyében). Közülük 23378 öt holdnál kisebb művelhető területet mondhtott magáénak.

47 A kistulajdonosok óriási többsége, nem lépte túl a külterjes gazdálkodási formát. A forradalmat követő helyzetben számot kellett vetniök az új feltételeknek. Ezek közé tartozott a közterhek növekedése, beleértve az állami adókat, a terebélyesedő vármegyei és községi költségvetéseket, a túlnyomóan felekezeti iskolák fenntartási költségeit, valamint a legelők és erdők bérleti díjait. Nem csodálható, hogy a hatvanas évek derekára az adótartozások magasra szöktek. így például 1868-ban Kovaszinc adótartozása 35872, Fazekas-Varsándé pedig 63075 forintot tett ki.

48 Gyakori esetté vált, hogy a közterhek lerovása és a nélkülözhetetlen egyéb szükségletek fedezése után a kis földtulajdonosok csődhelyzetbe kerültek. 42 A A 2120/1861, 7588, 10273/1863, 5776/1864, 2423/1865, 5679, 7227/1869, Alföld, 1861. VIII. 18, Arad, 1863. I. 8, LX. 2. 43 A A 5776/1864. 44 Ibidem, 1998/1865, A C S P 3639/1863, 1856, 3509/1864, 177, 970/1866, GALGÓCZY Károly: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisztikája, Pest 1855, 378-380. 45 A A 6296/1862, 5240/1864. 46 Népszámlálás 1870, 260 - 261. 47 A A 11101/1867. 48 Ibidem, 5345/1864, 6783/1865, 5967/1868.