A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

GLÜCK Jenő: Adatok Arad megye fejlődéséről az 1848/49-es forradalom nyomán (1849-1867)

A legelők hasznosítása szintén napirenden volt. Magyarádon a légkört felforrósította 1866-ban az uradalom és a község 1839-ben kötött megállapodásának elutasítása. A legelő elkülönítés alkalmával az uradalom vállalta a községháza és az iskola felépítését, ami nem ment teljesedésbe.

25 A községi köztulajdonba került legelők jövedelmének felhasználása számos kérdést vetett fel. O-Pécskán 1866-ban napirendre került a legelő jövedelméből harang öntése, a görögkeleti templom számára. Gyakran házhelyeket mértek ki a szaporodó lakosság számára, mint például Csicséren és Szent-Mártonban.

26 Az 1860-a években a legelő-elkülönítési perek előrehaladtával gyakran merült fel a közlegelők teljes, vagy részbeni felosztása, amit a szintén jogosult földnélküli zsellérek kezdeményeztek. E téren érvényes határozatról csupán Mácsáról, Vadászról, Nagy-Pilről, Gyulavarsándról és Erdőhegyről van tudomásunk.

27 A XIX. század első felében, mind jobban előtérbe került az erdők védelme. A fafogyasztás korlátozása mellet az árúk értékrendjében fokozott helyet foglaltak el a makkoltatás, az erdei gyümölcsök stb. Az uradalmak igazgatása alatt maradt erdőkben biztosították a községek törvényes használati jogát, mértéke azonban a legtöbb helyen vita tárgya volt. A forradalom előtti évtizedekben nem jelentkezett az erdő-elkülönítések községi igénye. A forradalom alatt e téren is panaszáradattal kellett a megyének számolnia és igazságot tennie. így például 1849-ben Kerülős panaszolta fel az uradalom által elvont faizási jogát.

28 Egyes helyeken azonban, főképpen a domb- és hegyvidéken erdőfoglalásokra is sor került, mint például Butyinban, illetve Tokon. Az 1849 - 1867 közötti időszakban az erdő-elkülönítési perek késése a faizási jog körüli vitákat szaporította. így 1862-ben Ménes a régi jogszokás helyreállítását kérelmezte. Sólymos 1864-ben szabad favágást és erdei legeltetést követelt. Iltyó makkoltatását kívánta vissza. Ezen időszakban is a megye igyekezett igazságot tenni. így például 1865-ben helyreállították Felménesen az 1848-ban fennálló jogállapotot.

29 Az igazsághoz tartozik, hogy az erdő-elkülönítési perek késedelmét a legtöbb község anyagi nehézségei okozták, a perköltségek előteremtése miatt. Adataink szerint 1867-ig az úrbéri törvényszék 23 község számára 5472 hold erdőrészt ítélt meg. Ugyanakkor 82 per volt még folyamatban, amelynek tárgya 14.000 holdnyi fás terület volt.

30 A perek lezárása megyei ítélettel nem jelentették a viták megszűntét. Borosjenő 1862-ben egyenesen Bécsbe óhajtott küldötteket meneszteni igazsága bizonyítására.

31 Seprős a hétszemélyes tábláig sikerrel fellebbezett 1862-ben és hivatkozott arra, hogy 1848-ban fennállt faiziási jogát a megyei törvényszék figyelmen kívül hagyta.

32 25 A A 2898/1866. 26 Csk 4799/1851, 1688/1852, A A 2780, 6499/1864, 7025/1865, 1543/1866. 27 Ibidem, 3388/1863, 3425/1864, 6262/1866, A C S P 1682/1865. 28 AC 116/1849. 29 A A 1379/1862, 2120/1864, 4018/1865, 5039, 1200/1866. 30 Ibidem, 10204/1863, 9225/1865, 7747/1867. 31 Ibidem, 6326/1862, 5919/1863. 32 Ibidem, 8433/1864, 818, 6992/1865.