A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

FORRÁSOK - ZOMBORI István: A szegedi múzeum első önálló Várostörténi Leltárkönyve 1918-1943

zad első feléből való), iparművészeti szempontból is nagyértékű arany- és ezüst-himzéseket. Az ezredzászlót ma helyezte el a kultúrpalotában Szombathelyi ezredparancsnok, Dindorffer alezredes, Nováky és Szvoboda őrnagy. Az ezredparancsnok még mellette Dindorffer alezredes tartotta a zászlót, nagyon meghatott hangon ajánlta azt a múzeum kegyletébe. — Elhoztuk a 46-osok zászlóját, a mi szentségünket — mondta —, a mely Szeged fiaival minden frontot bejárt, ahol védeni kellett a hazát. Látta szenvedéseinket Przemyslnél és a Doberdón, vérünk hullását a déli magyar határon. Szégyent soha nem hoztunk rá s a szimbólumot, a mely megszentelte a katonák szenvedéseit, szentté tette szemünkben az, hogy a hazát és a város jelképezte felettünk. Idehoztuk megőrzésre, ajánlva a város első kultúrintézményének gondozásába és nemzedékek kegyeletébe. Az igazgató pár rövid szóval átvette a város nevében a zászlót és ígérte, hogy a doberdói fával együtt a legnagyobb gonddal fogják azt őrizni. Szólt arról, hogy mihelyst a viszonyok engedik, külön helytörténeti osztályt fog berendezni s abban külön szobát a háziezred emlékeiből a melyekhez sok dicsőség és sok szomorúság tapad, de semmi, a mi szégyelni való. Akármilyen világ jön utánunk, a kegyelet mindig kijár ezeknek a történelmi relikviáknak egész Szeged részéről, a melynek dédelgetett büszkesége volt az ezred jó és rossz időkben. Arra kérte végül az ezred parancsnokságát, lehetőleg juttassanak a múzeumnak 46-os uniformist és felszerelést a háborút megelőzött és a háborús évekből, a melyekbe figurinókat öltöztetve be lehessen majd mutatni a hadtörténelmi gyűjteményben, milyen volt a 46-os katona. A küldöttség tagjai egy ideig még elbeszélgettek az igazgatóval, s aztán elbúcsúzván búcsút vettek a sarokba állított zászlótól is. Az ezredparancsnok, a frontokon és hadifogságban sokat szenvedett kemény katona odalépett, tisztelgett előtte, fölemelte az alsó szélét és megcsókolta Nagyon megható jelenet volt, az őszinte és mély fájdalmú temetést juttatta eszébe az embernek. Még egy meghajlás, még egy simogató tekintet s a gyászolók elvonultak, a halott zászló ott maradt magában, csüggedt szárnyával, bágyadtan lógó szalagjaival mint egy szivén lőtt óriás sas-madár. Most majd a sirásó veszi gondjába, a múzeumi ember, belajstromozza, számot ragaszt rá és beteszi a kriptába az ódon selymek közé, törökverő magyarok és Kossuth magyarjainak nyűtt lobogói mellé. Éjfélkor, a lelkek óráján talán elbeszélgetnek egymással és bizonyosan megértik egymást, hiszen bármilyen nagy idők választják el őket egymástól korban, egyben mindnyájan testvérek e halott szimbólumok: becstelenség és férfiatlanság sohase lobogtatta őket. 1919. március 18. 34. Csata Jajce-nél 1878. aug. 7. Photogravure Pippich K. festm. után. 35. Kollini csata. 1757. jun. 18. Rézkarc. 36. Ferenc József főherceg tüzkeresztelése a Santa-Lucia melletti csatában 1848. május 6. Fény-színnyomat. 37. Albrecht főherceg táborkara Custozzánál 1866. jun. 24. Rézkarc Mutató táblával.