A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
GLÜCK Jenő: Adatok Arad megye fejlődéséről az 1848/49-es forradalom nyomán (1849-1867)
A népesség vallási hovatartozására nézve az 1857-es és 1870-es népszámlálások nyújtanak biztosabb adatokat: 15 Felekezet 1857 % 1870 % % Római katolikus 53710 21,12 74974 24,60 +3,48 1 Görögkatolikus 10398 4,09 11806 3,88 -0,21 Örmény katolikus 22 0,01 9 0,00 -0,01 Görög keleti 168306 66,18 188379 61,83 -4,35 Örmény gregorián 50 0,02 14 0,00 -0,02 •Evangélikus 3527 1,39 5011 1,64 +0,25 Református 13559 5,33 17588 5,77 +0,44 Unitárius 49 0,01 19 0,01 Izraelita 4694 1,85 6910 2,27 +0,42 ;Összesen: 254315 304710 Az 1848-49-es forradalmat követően az egyik alapvető kérdés az úrbéri viszonyok végleges felszámolása volt. A márciusi törvények eltörölték a jobbágyságot és 23694-en Arad megyében 4105 telek tulajdonosaivá váltak, ami a szántóterület 29 %-ának és a kaszálók 20 %-ának felel meg. A reform jelentőségét növelte, hogy Európában egyedülállóan a magyar törvény nyilvánította állami feladatnak a földesurak kártalanítását. A katolikus klérus kárpótlás nélkül mondott le a neki járt tizedről. A zsellérek szintén felszabadultak az úrdolga alól és ha csekély földdel rendelkeztek, birtokukba került. A felszabadító törvények nem tettek különbséget nemzetiségi és vallási hovatartozás szerint. A forradalmat megelőző évtizedekben napirendre került a határok rendezése, a földesúri majorság és a jobbágytelkek különválasztása, valamint lehető tagosítása. A tőkés átalakulás feltételeként e kezdeményezések a fejlettebb alföldi vidéken indultak és az 1848-as forradalom előtt többnyire megvalósult példánk a kisjenői, zarándi, fazekas-varsándi, szemlaki, mácsai, kurticsi, simándi viszonylatban, valamint több dombvidéki településen mint Csilben és Diecsen. A végrehajtás azonban nem ment közös megegyezéssel és a falvak szinte kivétel nélkül megrövidülésüket hangoztatták az uradalmakkal szemben. Az 1848-49-es forradalom törvénykezése felbonthatatlannak nyilvánította a befejezett határrendezéseket, de ugyanakkor hatályos módon már nem volt ideje rendelkezni a folyamatban lévők ügyével. E helyzet jellemezte Pankotát, Butyint, Seprőst, Csermőt stb. A forradalom győzelme után a falvak részéről panaszlevél áradat indult a központi és megyei hatóságokhoz. Főképpen a forradalom második felében a parasztság részéről sorozatos földfoglalások következtek be. A szabadságharc közepette a megye óvakodott az erőszakos lépésektől, amelyek veszélyeztették volna az újon15 GLÜCK Jenő: Adatok a szomszédos Arad vármegye 48-49-es történetéhez .... 286-315. 16 Eugen GLÜCK: Unele problème ale trecerii de la feudalism la capitalism in agricultura aradeana (1849-1870), Ziridava XL, Arad 1979, 291 és köv.