A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

ja fel szerző a Cseresnyés Kollégium terveit. Ezek közül kiemelhető a fiúkollégium 50 fősre történő bővítése és új leánykollégium létesítése. Ezek a tervek azonban a megváltozott politikai viszonyok, a népi kollégiumok feloszlatása miatt nem valósulhattak meg. Madácsy László Juhász Antalnak ajánlott versében (Negyven év felé) az lét értelmetlenségéről és rövidségéről írt fájdalmas sorokat. Ökrös László A hatvanöt éves Kodály Zoltán címmel a magyar és egyetemes zeneművészet nagy alkotóját méltatja születésnapi köszöntőjében. Ökrös helyesen mutat rá arra, hogy „Kodály zenéje a tradíciók és az új elgondolások eggyé-forrasztása". E megállapítás kifejtésének során rámutat a népzenei forrásra és a kortárs zenei törekvések, így az impresszionizmus zenei újításainak az életműbe történő beépítésére. A zeneszerző Kodály mellett értékeli a zenetudós Kodály eredményeit is a szerző. Szabó József professzor szakfolyóiratban is helytállóan magas színvonalú értekezésében (Korunk és a jog eszméje) széleskörű nemzetközi szakirodalmi anyagra támaszkodva elemzi hazai viszonyunkat is. Fogalmi és történelmi alapvetése után a XX. század eseményeit teszi mérlegre elvi, elsősorban a szabadság-eszme érvényesülésének szempontjából. Már 1947-ben hangsúlyosan ír arról, ami ma is nagyon aktuális: az emberi jogok érvényesüléséről. Határozott állásfoglalása szerint a szép beszédek és nyilatkozatok ellenére „talán még nem volt kor a világtörténelemben, amikor az ember természetes és veleszületett jogait olyan semmibe vették volna, mint éppen a mi korunkban". Végül mégis azzal zárja írását, hogy „egyszer minden válság véget ér", — és akkor majd érvényesülnek az emberi jogok. (A téma ma is aktuális, hiszen napjainkban is sokat vitatkoznak ezekről a jogokról, tesznek is értük, de figyelemmel a kisebbségi jogokra, messze vagyunk még teljes érvényesülésüktől.) Galyasi Miklós 1947 szilveszteri dátumozású Isten háta mögött című versében vigasztalan képet fest közállapotainkról. Ezért „költő, ha itt tollat fogsz kezedbe Ordíts, üvölts a végső szó jogán" felkiáltással zárja költeményét. Az Uj termés rovat eléggé szerteágazó: vannak benne könyvismertetések, (Déry Tibor, Hunyadi József, Balassa Iván, Káldi János) kiállítási recenziók (Almási Gyula Béla, Dehény Lajos, szegedi képzőművészek) egyaránt. Galyasi Miklós e rovatban értékelte a Tornyai Társaság saját kiadásában megjelent Almási Gyula húsz magyar vershez készített húsz fametszetet tartalmazó Örökmécs című albumát. A következő 1948. márciusi szám nyilván a centenáriumra tekintettel bevezetőként közölte Kossuth Lajos Vásárhely népéhez 1881. augusztusában írt levelét. A levél apropóját az adta, hogy Kossuthot és számos emigráns társát — miután tíz évnél tovább voltak külföldön - 1879-ben megfosztották magyar állampolgárságuktól. Viszont a Kossuthot tisztelő Hódmezővásárhely 1880-ban a város díszpolgárává választotta és elhatározta arcképe megfestetését, valamint annak a városháza dísztermébe történő elhelyezését. Ezt köszönte meg hosszabb levélben Kossuth. Ebben saját sanyarú, hazától távol töltött sorsának ismertetése mellett kifejezi ammiatti aggodalmát, hogy magyar hazája hozzákötötte sorsát Ausztriáéhoz. Végül kifejezte abbéli reményét, hogy ha ő már nem is éri meg, Magyarország elnyeri majd függetlenségét. A levél záró kérelme az volt, hogy elhunyta után