A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

vasok hátrányos helyzetét vázolja, hanem javaslatot is tesz ennek az állapotnak a jobbítására. Egyik ilyen kezdeményezése, hogy a könyveket központilag lássák el a könyvtárak számára katalógus cédulákkal. Ez ma már hosszabb ideje általános gyakorlattá vált. Ezen kívül a könyvtári katalógus rendszer is az általa felvetettek szerint alakult ki. (Decimális, betűrendes és szak-katalógus.) Joggal kifogásolja szerző a kiadványok megjelenési évének hiányát. (Sajnos ezen a területen ma sem egységes a gyakorlat). Végül helyteleníti, hogy a közforgalomból szerinte a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasítására kivont könyvekbe csak egyetlen helyen Budapesten lehet betekinteni. Koncz Péter városi főmérnök rövid summázó írásában (Az alföldi városok és a hároméves terv) általánosságban is utal a tervezés fontosságára. Példaként Nagymágocs község földműves szövetkezetének munkatervét ismerteti. Ez a terv hét sorban! sorolja fel a megvalósítandó célokat. Koncz Péter szóvá teszi a vidéki városok hátrányos helyzetét. Ennek igazolására a természetes szaporodás, illetve fogyás tény és százalékszámainak felsorolása következik, melyből kiderül, az alföldi városok lakosságának fogyása. A terv egyik fontos feladataként szögezi le a szerző ennek a népesség-fogyásnak a megállítását. Az Új termés rovatban ez alkalommal 5 művet (Nemes Nagy Ágnes, Kövesdy László, Moldvay Győző versesköteteit, Tersánszky Józsi regényét, valamint Hegedűs Lajos néprajzi kötetét) ismertetnek a recenzensek. GVarga Imre, Rigó Balázs, Somfai László, Szabó Endre, Zetelaki László). Ezt a folyóiratszámot Bíró József, a Szabadművelődés zenei szemináriumáról írt beszámolója zárja. Szerző rámutat az alföldi városoknak a zenei műveltség területén is fönnálló elmaradottságára, hátrányos helyzetére. Ezért is üdvözli elismerés mellett a Szabadművelődési Felügyelőség zenei szemináriumát, amelyen Péczely Attila és Ballá Péter tartottak előadást és budapesti (Tóth Lajos, Várhelyi Endre), szegedi (S. Papp Júlia, Solymossy Margit) operaénekesek, valamint helyi kórusok szolgáltatták az élő zenei illusztrációkat. A következő szám (II. évf. 3.) első írása nyilvánvalóan a költő halálának decenniuma alkalmából került publikálásra. Ez az írás tulajdonképpen Veress Péter 1937-ben Szegeden, Juhász Gyuláról tartott előadásának szövege. Ebben Veress Péter először Juhász Gyulával kapcsolatos személyes élményeiről, a Tápai lagzi olvasásának revelációs hatásáról vall. És arról is, hogy nyomban magához közelállónak érezte a költőt. Ezen túl Juhász Gyula magányosságát, társadalomban helyét nem lelő lényét, meg nem értettségét emelte ki Veress Péter. Ez a sors azonban az előadás szerint nemcsak Juhász Gyula, hanem az örök magyar szellem sorsa is. Hosszan sorolja a példákat Csokonaitól Szabó Dezsőig. Ezután arról értekezett az előadásban Veress Péter, hogy miért ír az író. Szerinte az igazság, a teljes igazság felmutatásáért. Veress Péter szerint ezt a küzdelmet az íróknak annak ellenére kell vállalniuk, hogy Juhász Gyula elesett ebben a küzdelemben. Galyasi Miklós Küldetés című versében a költő varázslói szerepét hangsúlyozza. Ezután egy újabb írás, vallomás következik a könyvekről, Borsi D. József tollából. A szerző nyomon követi szegényes gyermekkorának szövegekkel (hirdetmény, plakát stb.) való találkozásától a saját könyvtárig vezető utat. Miután könyvei a háborúban elpusztultak, nem maradt más hátra számára, minthogy