A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

DÖMÖTÖR János: A Puszták Népe és a Tornyai Társaság

Szerző rámutat az Eötvös-ingának a rétegek feltárásában betöltött igen fontos szerepére. Kiemeli azt is, hogy nálunk 22 méter, másutt viszont 33 méter a geotermikus gradiens. Sajnálattal állapítja meg, hogy bár felajánlották a városnak a nagymélységű Rotary fúrót, a pénzhiány miatt akkor nem éltek itt ennek a használatával. Viszont Hajdúszoboszlón és Szolnokon ilyen módon melegvizes fürdőt létesítettek. (Szerző a pénzhiányban érzékeli a fúrás elmaradását, valószínűbb azonban, hogy nem ismerték fel ennek a mélyebb fúrásnak a jelentőségét a helyi városvezetők, hiszen akkor volt a mezővárosi fejlődés csúcsán Hódmezővásárhely, és sok minden más közösségi létesítmény ekkor valósult meg.) Megfejti szerző annak a titkát is, hogy miért mélyebben találhatók Hódmezővásárhelyen a melegvizet adó rétegek: a levantei rétegsorozatok 1500 méteres vastagságában leli magyarázatát ez a jelenség. Szerző alig tudja elhinni, hogy 1890-ben Fehér, Pozsony, Esztergom, Győr megyékben ez időben még egyetlen artézi kút sem volt, ugyanakkor, amikor Csongrád megyében már 78 működött. A város belterületén 1944-ben 124 artézi kút volt, a többi ilyen kút közül 900 a tanyákon működött. A belterületi kutakat legtöbbször kúttársaságok működtették. Végül rámutat arra, ami két évtizeddel később hasznosult, hogy a geológusok, főként pedig PávaiVajna szerint az Alföld mélyén jelentős gáz- és olajmezők terülnek el. Miután az artézi kutak a várostörténetben igen fontos szerepet töltöttek be, úgy gondolom, indokoltnak tekinthető, hogy Bodnár tanár úr tanulmányával kissé bővebben foglalkoztunk. A kúttanulmányt Madácsy László leányához írt érzelmes Altatódala követte, majd ugyanő egy kiábrándult, pesszimista költeményben meditál az emberi sorsról. Ennek keretében már ekkor az atombombára is aktualizált. Mélyen szántó és nem könnyű olvasmány Gulyás Pál: Mély magyarság fő- és (Posthumus tanulmány egy vitához) — alcímű tanulmánya. A Németh László által Kisebbségben című művében felvetett és sokat vitatott témát Gulyás Pál finn példákkal kísérli meg Németh László elméletének támogatását. Gulyás Pál elsősorban a magyar szellem ősi rétegeinek eltűnését fájlalja. A probléma gyökerét szerző a Kelet és Nyugat ellentétében látja, amit korunkban a globalitás szintén erőteljesen megkérdőjelez. Takács Gyula két, a népies magyar líra forrásából táplálkozó verse Gulyások álmai, Magyarok — után ismét Péczely Attila tanulmányát olvashatjuk, melynek címe: Népzenénk új céljai. A népdallal kapcsolatban, mely szerinte a parasztság szellemi terméke, a polgárság szemléletének átformálását tartja fontosnak. Egyidejűleg azonban elismeri, hogy az ezzel kapcsolatos eredmények nem állnak összhangban a „rápazarolt energiával". Ugyanakkor ezzel összefüggésben később megállapítja, hogy a középosztály 25-30 %-át azért sikerült már zeneileg átformálni. Ez, úgy gondolom, ismerve az általános szellemi irányultságot, ízlést, nem lebecsülendő eredmény. A zenei nevelést a szerző szerint a családban kell megalapozni. Kiemeli szerző azt, hogy megfelelő népzenei gyűjtemények, sőt jó tankönyvek is léteznek, csak sajnos nem használják az iskolák. Továbbiakban elismeri, hogy ma már a parasztság sem azonos azzal, amilyen régen volt. Jelentős változások történtek ugyanis az urbanizáció, a városiasodás területén. Végül lelkes naivan arra buzdít, hogy az általa szolgálni kívánt cél érdekében "iskola, szabadművelődés, pártok, egyesületek, családok, magánosok tanuljanak népdalt"! Még-