A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

PUSZTAI Bertalan: A szegedi görög katolikus egyházközség kialakulása. Egy vallási szórvány helykeresése a társadalmi térben

gyarság nemzeti nyelvű liturgiáért és saját püspökségért folytatott küzdelme a 19-20. század fordulóján meglehetős ismertséget vívott ki a kor közéletében. A ruszin és román eredetű, de a 19. század végére komoly számban elmagyarosodott (északkelet-) alföldi görög katolicizmus ekkor minden lehetőséget megragadott magyarságának bizonyítására. Saját csoportja, a jelentős részben paraszti, az országos átlaghoz képest hátrányosabb helyzetben élő görög katolikus magyarság öntudatának formálása mellett a Görögkatolikus Szemle tagadhatatlanul »üzent« a környező magyar társadalom egy részének is. „Szeged, — mondom — erődöt épített a görög katolikus magyarságnak. Es a város tisztában van ezzel. Hivatalos átirata, melyben közli Egyházunkkal a Rozália-kápolna átengedését, lelkes hangú és buzdító, olyan, amilyent érdemeltünk."

12 A felszentelés napján a görög katolikus egyetemisták létrehozták a Vasvári Pál Kör szegedi tagozatát. A korabeli beszámolók részletesen ismertették a templom berendezését, az ideajándékozott képeket. Eszerint a templom szentelésekor a következő szakrális tárgyakat ajánlották fel a hívek: egy Utolsó vacsora, egy Madonna, egy Szent Miklós képet és a máriapócsi kegykép másolatát. Emellett az egyházközség világi elnöke, Juhász István egy a „Limpiasi Krisztusfőt" ábrázoló képet adományozott. Ezen a ponton érdemes felhívni a figyelmet egy mára feledésbe merült kultusz-kapcsolatra. A spanyolországi Limpias kegyhelye, részben a ottani csodás események, részben az elűzött Habsburgok ottani letelepedése miatt nagyon kedvelt lett a monarchikus érzelmű katolikusok körében az első világháború után. 13 Nem véletlen, hogy az 1925-ös szentévi zarándoklatoknak részét képezte Limpias meglátogatása. 14 A két világháború közötti Magyarországon a magyar görög katolicizmus léte még nem volt ismert a társadalom nagy többsége számára. EmeUett a soknemzetiségű Monarchia szétestével megnőtt azok száma, akik kételkedtek a magyar görög katolicizmus létezésében. A vallási közösség vezetői természetesen érzékelték ezt és minden alkalommal hangot adtak ellenvéleményüknek, erősítve egyúttal a tudatos önvállalás fontosságát az egyház tagjaiban. A Magyar Görög-katolikusok Országos Szövetségének rendszeres időközönként megrendezett díszgyűlése egy ilyen, a nyilvánosság figyelmét is felkeltő ünnepség, a korabeli és a lényegre jól rámutató szóhasználatot idézve: „manifesztáció" volt. Olyan rendezvény, melyen megmutathatta magát a területileg és bizonyos szempontból társadalmilag is az ország perifériáján élő közösség. Az 1930-as díszgyűlésnek a Fogadalmi templom felszentelésével egyszerre Szegeden történő megrendezéséről folyt vitában ismét előkerül az az érvelés, mellyel a görög katolikus értelmiség igyekszik tetten érni és elutasítani a csoportot körülvevő előítéleteket: „Hiszen kecsegtető a gondolat: levinni a görög-katolikus gondolatot Szegedre, odaállítani az országra szóló ünnepek keretébe, dokumentálni létezését és jelentőségét, sőt, — mert sajnos, ezt is kell, — magyarságát az országtartó nagy urak előtt."

15 Az idézet jól példázza, hogy a kor görög katolikus vezetői érzékelték a csoportot körülvevő előítéleteket és ke12 GRÓH István: Szeged. Görögkatolikus Szemle 1/18. l.o. 13 William A. Christian Jr. szóbeli közlése nyomán. 14 PAULOVITS Sándor: Szentéül magyar zarándoklatok. Bp., 1926. 15 Görögkatolikus Szemle 11/20. 2.0.