A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

MAROSVÁRI Attila: A magyar cserkészet megindítása a nyugat-európai menekülttáborokban (1945-1947)

zett magyar delegátusa is. Az 1946. évről szóló beszámolójában mintegy 50 ezer németországi és ausztriai magyar menekültről írt, akik „közel két éve élnek hazájuktól távol, a legkezdetlegesebb életviszonyok között, minden segítséget és támogatást nélkülözve", s közülük 10-15 ezer olyan, „akiproblémái megoldását egyedül a tengerentúlra való kivándorlásban látja."

u Számuk a misszió nyilvántartása szerint 1948 januárjára mintegy 40 ezer főre csökkent, amely létszám az év végére a kivándorlás miatt kb. 30 ezer főre olvadt. Ugyanakkor Kótai hozzátette, hogy adatai hozzávetőlegesek, mert a magyarok a kivándorlási és munkalehetőségek miatt folyamatosan változtatták helyüket.

15 Részben az állandó helyváltoztatás lehetett az oka annak, hogy más beszámolók ennél magasabb menekültszámról tudósítanak. Hennyey Gusztáv vezérezredes, a Lakatos-kormány egykori külügyminisztere, aki amerikai jóváhagyással 1946 júniusától átvette Taubinger Lászlótól a karitatív feladatokat ellátó, s egyfajta emigráns érdekképviseleti szervként működő Magyar Jóléti Bizottság vezetését, visszaemlékezésében 100 ezer magyar menekültet említ, beleértve a magyar hadseregnek azokat az alakulatait is, amelyeket Németországba helyeztek át.

16 Kisbarnaki Farkas Ferenc egy 1948 áprilisában kelt levelében 100-150 ezer még mindig menekülttáborokban élő magyarról írt.

17 E számban azonban nyilvánvalóan nemcsak az 1945-ös menekültek, hanem a kommunista hatalomátvétel elől 1946-tól, de különösen 1947-től folyamatosan menekülők száma is benne foglaltatott. Minden bizonnyal ezzel függhet össze Borbándi Gyula adata is, aki szerint még 1949-ben is 181 ezer magyart tartottak nyilván Németországban (108 ezret táborokban és 73 ezret táborokon kívül), és Ausztriában is több mint 21 ezer olyan magyar élt, akiknek túlnyomó többsége magyarországi menekültként érkezett.

18 Mindenesetre azok számát, akik az 1945 utáni magyar belpolitikai változások nyomán, tehát nem közvetlenül a háborús események hatására emigráltak, egyáltalán nem szabad lebecsülnünk, hiszen egyes becslések szerint mintegy 40 ezer emberről lehetett szó.

19 A fentiek, s egyéb adatok nyomán is valószínűsíthető, hogy a véglegesen nyugaton maradó magyar dípík száma összesen 100-120 ezer fő körül lehetett, s e szám részben csökkent a meginduló kivándorlókkal, részben bővült azokkal, akik nem a hadműveletek, hanem a magyarországi politikai erőviszonyok balra tolódása elől hagyták el az országot, azaz az ún. 47-es, illetve 48-as emigránsokkal. 14 A Külföldi Magyar Cserkészszövetség iratai. III. 1.11. Beszámoló a Vatikáni misszió magyar delegátusának 1946. évben végzett munkájáról. A továbbiakban felhasznált levéltári dokumentumok ebből a gyűjteményből valók. Az archívum mutatóját lásd: MAROSVÁRI, 2001. 15 III.l.ll. Beszámoló a Vatikáni misszió magyar delegátusának 1948. évben végzett munkájáról. 16 HENNYEY, 1992. 153. 17 III.2.2. 82/1948 18 BORBÁNDI, 1985. 76-77. 19 John Kósa becslése. Idézi: PUSKÁS, 1996. 76.