A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

tak és köztisztviselők beszerzési csoportjának a megalakítása. Dr. Molnár Imre Csongrád vármegye főispánja bejelentette, hogy a megyében nem működik a beszerzési csoport. Az értekezlet során a belügy- és a közellátási miniszter utasította a főispánokat, hogy hazatérve mielőbb intézkedjenek a csoportok életre hívása érdekében. Megalakulásukat a minisztériumok vezetői abból a szempontból is fontosnak tartották, mert a pénzügyminiszter csak a beszerzési csoportoknak hajlandó hitelkeretet biztosítani abból a célból, hogy egyesek segélyezését eszközölhessék. A beszerzési csoport megalakítására rövidesen sor kerül, „erre szükség is van" — állapította meg a cikk, mert a háború nehézségeit a kötött fizetésű tisztviselőosztály úgy ruházkodásban, mint élelmiszer-cikkekben egyre jobban érzi.

77 A fenti tudósítások azt mutatják, hogy Szentesen a környékbeli városoknál a gondok ellenére valamivel enyhébb lehetett a helyzet, s így később került sor a szóban forgó csoport életre-keltésére. A szükség azonban mégis magával hozta, hogy 1944 elején felállítsák. A polgármester a testület március 3-án tartott ülésére előterjesztést tett néhány áUás szervezésére. A létszám megerősítést a közigazgatásra háruló feladatok mellett azzal is indokolta, hogy a városi tisztikar fogalmazási szakában és az altiszti állományban a legkisebb fizetéssel járó állások aránytalanul nagy számban szerepeltek. Ez a körülmény pedig a nehéz megélhetési viszonyok közepette oda vezetett, félő volt, hogy ezekre az állásokra nehezen lehet kapni megfelelő embert. Sőt, azzal is lehetett számolni — a polgármester meglátása szerint —, hogy egyes kisfizetésű alkalmazottak, ha lehetőségük adódik nagyobb keresetre, az esetben elmennek a város szolgálatából. Ugyanakkor a tisztikartól, az alkalmazottaktól a felsőbb hatóságok és a város lakossága egyaránt megköveteli, — mutatott rá a polgármester —, hogy munkáját lelkiismeretesen, odaadással, a megkívánt tudással, a legnagyobb előzékenységgel, tapintattal és a köznyugalom megőrzését garantáló módon végezze. Az viszont méltánytalan lenne — állapította meg —, ha előmenetel, fizetés és megélhetési szempontból ezt a tisztikart más közületek, ágazatok tisztviselőinél rosszabb helyzetben tartani. Életszínvonaluk még emellett sem fogja elérni a más hivataloknál dolgozó tisztviselőket és alkalmazottakét.

78 A polgármesteri előterjesztés önmagáért beszél, amikor kimondja, hogy a városházi tisztviselők, s alkalmazottak életszínvonala a korszak végén sem érte el a más ágazatokban dolgozó hivatalnokokét. Az utolsó fejezetben tárgyaltakat azzal szeghetjük be, hogy a háború nyilvánvalóan a tisztviselői és alkalmazotti rétegre is nyomasztólag hatott. A háború éveiben létük elfogadható fenntartásához az előző éveknél jobban rászorultak a különböző segélyekre. Az állam, amint azt a források is igazolják, rendeleti úton igyekezett helyzetüket elfogadhatóbbá tenni. A különböző címeken kiutalt segélyek elosztásánál pedig ebben a periódusban is kevés esettől eltekintve, a korábbi gyakorlat érvényesült, továbbra is a hivatali ranglétra játszotta a primátust. Vizsgálódásunkat összegezve megállapítható, hogy Szentesen is a városházi tisztviselők jobban kereső csoportjai a kispolgárságnál kedvezőbb életkörülményeket alakíthattak ki. Ugyanakkor nagyobb százalékuk csak részben tudott ma77 Szentesi Napló 1944. február 23. sz. 78 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1944. 51/kgy. sz.