A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

A háború okozta nehéz anyagi viszonyok ellenére a fizetési előléptetések nem záródtak el. Állításunkat az alábbiak is alátámasztják. A testület november 20-i ülésére a polgármester kérelmet terjesztett be és kérte, hogy 1942. november 1-től a testület léptesse elő az állami rendszerű VI. fizetési osztály 3. fokozatába, — figyelem bevéve az eltöltött hat év szolgálati időt. A közgyűlés a polgármestert a törvényes rendelkezésnek megfelelően a VI. fizetési osztály 3. fokozata „A" csoportjába léptette elő havi 499 pengő törzsfizetéssel, s az ennek megfelelő havi 112 pengő 31 fillér lakáspénzzel egyéb illetményeinek érintetlenül hagyása mellett.

64 Majd a december 16-i testületi ülésre négy szegődményes fogyasztási ellenőr nyújtott be kérelmet, hogy a közgyűlés állásukat II. osztályú altiszti állássá szervezze át. Az előadó főjegyző ismertette, hogy korábban, azaz 1941-ben a belügyminiszter 144088/1941. IV. B.M. számú rendelet alapján a testület a városi fogyasztási adóhivatalnál 11 fogyasztási adóellenőri állást szervezett oly módon, hogy ezek közül kettő II. osztályú altiszti javadalmazású, öt kisegítő szolgai javadalmazású, négy pedig kisegítő szolgai javadalmazású szegődményes fogyasztási adóellenőri állás lett. Ezen állásokat 1941 novemberében be is töltötték, azonban a kisegítő adóellenőrök — mutatott rá a főjegyző — a többivel szemben hátrányosabb helyzetbe kerültek, mert nem élvezhettek a fennálló szabályok szerint családi pótlékot, s nem szerezhettek nyugdíjjogosultságot sem. Ezek az alkalmazottak valamennyien szegény családos emberek voltak, akik más keresettel nem rendelkeztek, s a legterhesebb munkát végezték; helypénzt szedtek, ellenőriztek, üzleti szemlét végeztek, s a vámházaknál lakva ott szolgálatot teljesítettek. Az önkormányzat az előterjesztést elfogadta, s határozatilag kimondta, hogy a négy kisegítő szolgai javadalmazású szegődményes fogyasztási adóellenőri munkakört, — kisegítő szolgai javadalmazású fogyasztási adóellenőri állássá szervezi át. A képviselő-testület a fenti határozatával ez esetben elősegítette, hogy ezeknek a szegény sorsú alkalmazottaknak az életkörülményei valamelyest javuljanak, s a nyugdíjjogosultságukat is elnyerjék, hogy ez által biztonságosabb idős koruk lehessen. A forrás viszont arra is rámutat, hogy milyen volt az eltérés egzisztenciális szempontból a tisztviselői, s az alkalmazotti kar között. A háborús viszonyok ellenére a nyugdíjazások sem szenvedtek csorbát. A műszaki tanácsos az önkormányzat 1943. március 31-i közgyűlésére nyugdíjazása iránt adott be kérelmet. A testület tekintettel arra, hogy a nevezett tisztviselő 1908. június 1-től állt a város szolgálatában, akként döntött, hogy a VII. fizetési osztály 1. fokozat „A" csoportjából helyezi nyugdíjba, 100 %-os fizetéssel. így Cseuz Béla műszaki tanácsos 373 pengő nyugdíjat, a felesége után 43 pengő pótlékot, 10 pengő hadipótlékot, s 80 pengő 90 fillér lakáspénzt kaphatott havonta kézhez.

66 Áprilisban pedig egy fogyasztási ellenőr II. osztályú altiszt kérelmezte, hogy 1943. május 1-től nyugdíjba vonulhasson 17 évi szolgálat után. A testület a nevezettnek a havi 109 pengős javadalmazás — fizetés plussz napidíj — 54 %-át, — 58 pengő 86 fillér nyugdíjat, a feleség után járó 21 pengő családi pótlékot és 16 pengő 10 fillér lakáspénzt, összesen 95 pengő 96 fillér nyugellátást állapított 64 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1942. 219/kgy. sz. 65 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1942. 241/kgy. sz. 66 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1943. 7/kgy. sz.