A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

Ahol erre lehetőség nyílott, egyes tisztviselők fizetés kiegészítéseit rendezték. Ez történt 1942 áprilisában, amikor a polgármester indítványára az önkormányzat kimondta, hogy dr. Nagy József főjegyző, — helyettes polgármester korában megállapított 400 pengő képviseleti általánya helyett 900 pengő pótilletmény fizetendő. A polgármester az előterjesztését azzal támasztotta alá, hogy a főjegyző a pénzügyi előadói teendőket, valamint a közélelmezési hivatal irányítását is magára vállalta.

54 A főjegyző fizetésének a kiegészítése, emelése amint látható munkaköre bővülésének volt az eredménye, amely a háborús időknek a közigazgatásra nehezedő feladataival állt összefüggésbe. Korábbiak során már szólottunk a szellemi ínségmunkások helyzetéről. Ezzel kapcsolatosan 1942 nyarán a Szentesi Naplóban a következő írás jelent meg: „Szentesen teljesen megszűnt a szellemi munkanélküliség. Eltűntek a közhivatalokból a szellemi szükségmunkások. Az érettségizett ifjúság nem akar közpályára lépni, tisztviselő hiány van a közhivatalokban." Szentesen évtizedes szokás volt — az országban más városokban is —, hogy az érettségizett ifjúság egy részét a polgármester alkalmazta a városházán szellemi ínségmunkásként. Rendszerint azok soraiból kerültek ki ezek a szellemi szükségmunkások, akik anyagiak híján nem tanulhattak tovább, viszont havi 60-80 pengős keresettel összegyűjthették a maguk számára az egyetemi beiratkozáshoz szükséges anyagiakat, s azután „mezei jogászkodhattak." Néhány évvel ezelőtt 15-20 szellemi szükségmunkás volt — hangzott a cikk — a szentesi városházán. Azonban 1939-ben, amikor a zsidótörvény szele éreztetni kezdte a hatását, a magánvállalatok keresni kezdték a keresztény ifjúságot, több fizetést biztosítva számukra mint a város. De sokan akadtak közülük olyanok, akik átképző-tanfolyam elvégzése után önálló kereskedőkké váltak. Ebből adódóan 1942-re észrevétlenül elfogytak a városházáról a szellemi ínségmunkások, miáltal korlátlan lehetőség nyílott — állapította meg a lap — minden vonalon a dolgozni akaró nők számára is.

55 — A fenti írásból először is képet alkothatunk, hogy a szellemi ínségmunkások a kis egzisztenciájú családok soraiból kerültek ki, akik helyzetüknél fogva nem tanulhattak tovább, s a városházi ínségmunkáskodás teremthette meg az anyagi lehetőséget egyetemi tanulmányaik végzéséhez. Másodsorban kitűnik, miután a zsidóság életfeltételeit megcsonkították, ez lehetővé tette Szentesen is, hogy felszámolódjék a szellemi ínségmunkások tábora. A képviselő-testület augusztus 28-i ülésére a polgármester munka és a felelősség megnövekedésére hivatkozva, egyes vezető tisztviselők pótlékainak módosítására javaslatot tett. És a közgyűlés az előterjesztést elfogadva kimondta, hogy 1943. évtől kezdődően a polgármester képviseleti általányát 2400, a polgármesteri állásra megszabott pótilletményét 900, s a különmunka általányát 800 pengőben állapítja meg. A főjegyzői állásra meg a korábban meghatározott 900 pengő pótilletményt változatlanul meghagyja. A belügyminiszter ha ezt nem hagyja jóvá, az esetben — szólt az önkormányzati határozat — a főjegyzőnek 765 pengő pótilletményt, s a külön végzett munkáért 1.035 pengőt állapít meg. A gazdasági tanácsnoknak pedig az eddigi 400 pengő helyett 1.200 pengő különmunka általányt 54 CSML. SzL. Szentes v. Közgy. jkv. 1942. 72/kgy. sz. 55 Szentesi Napló 1942. július 16. sz.