A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 5. (Szeged, 2002)
BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között
lesújtó volt, hiszen egyesek esetében további létük kérdőjéleződött meg. A miniszteri rendeletnek megfelelően a bizottság 10 %-os létszámcsökkentést tartott helyénvalónak. Ha közelebbről megvizsgáljuk a kérdést látható, hogy a vezető beosztások némelyikét csak üresedés esetén indítványozta racionalizálni. Ilyen képpen az állásban lévő városi vezető tisztviselők beosztása nem forgott kockán, a javaslat értelmében a törzsfizetésen kívüli különböző díjaik kerültek csupán veszélybe, miáltal jövedelmük megnyirbálódott, s az életszínvonaluk némileg kedvezőtlenebbre fordult. Nem így állt a helyzet az alacsonyabb munkaköröket betöltők vonatkozásában, itt a bizottság 1931. december 1-i hatállyal gazdaságosságra hivatkozva 15 állás megszüntetését javasolta. Ezek az emberek már nem a pótlékaikat veszítették el, hanem a kenyérkeresetüktől fosztották meg őket és egzisztenciálisan súlyos helyzetbe kerültek. A takarékosság bevezetésének, megvalósításának igazi kárvallottai ők lettek. A takarékosság betartásának tudható be az is, hogy december 31-el egy férjezett városi díjnokot — havi 34 pengő 72 fillérrel — nyugdíjba helyeztek, a megüresedett munkahelyet viszont nem töltötték be. 17 A racionalizálás tehát azt is jelentette, hogy a már eddig is állástalan, legalább díjnoki kinevezésre váró fiatal értelmiségiek elől egy időre el lett zárva az érvényesülés lehetősége, növelve az értelmiségi munkanélküliek táborát. 1932-re a gazdasági válság Magyarországon is elérte a mélypontját. A Károlyi kormány bejelentett takarékossági mozgalma, amelynek keretében — mások megítélése szerint — 15-25 %-kal leszállították az állami alkalmazottak bérét — és az általunk fölvázoltakból is látható —, súlyosbította a hivatalnokok egy részének helyzetét. A kormány nem tudott megbirkózni a gazdasági válság likvidálásának feladatával, 18 és lemondásra kényszerült. 1932. október 1-én Gömbös Gyula alakított kormányt, s október 25-én nyilvánosságra hozta a 95 pontból álló programját, — a Nemzeti Munkatervet. 19 Gömbös a munkatervében többek között az államapparátus teljhatalmának megszilárdítását tűzte ki célul. Különös előjogokat biztosított az állami hivatalnokoknak. „Tisztviselői pragmatika" alapján kívánta biztosítani a tisztviselők jogállását, jogait és kötelességeit. A tisztviselői illetmény és nyugdíj felemelésével pedig kiemelkedő anyagi dotációt tervezett garantálni, és mindezt azért, mert „a nép szeretetétől áthatott közigazgatást" akart megvalósítani. 20 Az 1933-as évben a tárgyaltak sorsát források hiányában nem kísérhetjük figyelemmel. De nem valószínű, hogy érdemi változások történtek volna. Az 1930-1933 közötti időszakot összefoglalva a történtek sora azt vetíti elénk, hogy noha a gazdasági válság a városházi tisztviselők és alkalmazottak minden rétegét érintette, de nem egyforma súllyal nehezedett rájuk. A kormány által bevezettetett takarékossági intézkedések, a racionalizálás jobbára az alacsonyabb beosztásúakat állította nehezebb helyzet elé. 17 CSML. Szl. Szentes v. Közgy. jkv. 1932. 12/kgy. sz. 18 KIS Aladás-LENGYEL István: Magyarország története 1932-1939. Bp., 1967. Tankönyvkiadó 3., 5. 19 Magyar történelmi kronológia. Az őskortól - 1966-ig. Szerk.: GUNST Péter. Bp., 1968. Tankönyvkiadó 359. 20 NAGY István: Maagyarország története 1918-1945. Bp., 1981. Tankönyvkiadó 261.
