A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

KATKÓNÉ BAGI Éva: Pusztaszeri gazdaságok a politika béklyójában

és a földet felajánlja az államnak. Ezután Savai János eltűnt a hatóság szeme elől, felesége hallgatott, hiába figyelték, árulkodó jelet nem találtak. Savai nyakába vet> te az országot és ahol nem kérdezték honnan jött — munkát keresett. Dolgozott az OVIT-nál, kútfúrónál, vándorszíjgyártóként biciklivel járta az idegen vidéket és a keresett pénzt hazaküldte a családnak, akik a lefoglalt ingóságok visszavételét is ebből fizették. (8. fotó) Figyelemmel követte a politika alakulását és a Nagy Imre féle mezőgazdasági program reményt adott az újrakezdéshez. Egy befolyásos jó ismerős segítségével visszakapta eredeti földjét a tanyával együtt és visszaköltöztek az elválasztott ház egyik lakásába. Megvolt a 48 hold föld, de nem volt vetőmag, takarmány, igavonó állat stb. Jött a segítség: A balástyai nagymama két lovat adott, a szomszédoktól vetőmag érkezett. Később eladta átmentett motorját és az árán két lovat vett. Az 1955-ös év olyan jól sikerült, hogy ősszel már újra motor berregett a tanyában. A derű kezdett visszatelepedni a sokat szenvedett családfő arcára, amikor 1956 tavaszán államosították a földet, és újra elvették a tanyát. Helyette nem adtak semmit. A család bérbe vette a „Tóth örökösök" tanyáját 20 hold földdel. A forradalom szele megérintette a lelkeket. Savai János a csillapító szerepét játszotta, hiszen addigra az igazán bűnösöknek volt idejük elmenekülni, aki ott maradt nem érdemelte volna meg a lincselést. A tanácselnök átadta a kulcsokat a nemzetőrségnek. Savai Jánost 1957-ben levették a kuláklistáról és immár harmadszor kapta vissza tanyáját. (A telekkönyvben ezek a változások soha nem voltak bejegyezve, végig az ő nevén maradt a föld.) Ekkor már nem a nulláról indult és közben megszűnt a beszolgáltatás is. Nagy lendülettel fogott neki a gazdálkodásnak, szerződött a Földműves Szövetkezettel, telepített két hold gyümölcsöst, Szentesről vagonszámra vásárolt trágyát. A trágyázott, öntözhető föld hihetetlen mennyiségű paradicsomot, dinnyét termett. 1958-ban már újra a legmodernebb traktor megvételén törte a fejét, fiai alig bírták lebeszélni róla. Árasztásos öntöző rendszer kiépítésén gondolkozott és a következő évben már személyautóval közlekedett. Ki tudja, hova fejlődhetett volna, ha 1960 őszén egy teherautó és egy busz be nem fordul a tanyába és városi emberek el nem özönlik a tanyát. Ekkor írta alá Savai János „önként" a belépési nyilatkozatot elsőként a faluban. A megalakuló Kossuth Tsz tagsága megválasztotta agronómusnak, 1961-ben váltotta fel diplomás ember, majd nyugdíjazásáig brigádvezető maradt az állattenyésztési vonalon. A Tsz érdekében is megtett mindent, jól érezte magát a közösségben, népszerű volt a tagság körében, mindenkivel megtalálta a megfelelő hangnemet. A tanyája mellett levő halastó odavonzotta a kacsatelepet, ő honosította meg a pecsenyekacsát az Alföldön. Termőre fordult gyümölcsöse közepén a Tsz óljai éktelenkedtek, kacsák, libák, csirkék tízezrei, a disznóhizlalda nagyüzemi nyüzsgést vitt a tanyába. Teherautók, kamionok zajától remegtek a falak. Az embereknek eszükbe sem jutott — nem is éreztették velük — hogy nem éppen erről álmodtak a ház lakói. Sikeres volt a szabad vízen nevelt tojókacsa program, ő fejlesztette ki a libatömés nagyüzemi módját, libatömő gépet szerelt össze, aminek a segítségével hatalmas májú hízott libákat neveltek. (9. fotó)