A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára

zolja, mint azt az eredeti gobelinen levő felirat is bizonyítja, a ki a csatában voltakép részt sem vett, sőt az időben Bécs felé volt útban. Az eredeti gobelin 4 mtr 40 ctmr. magas és 6 mtr 50 ctmr. széles. A gobelinen levő felirat, mely a fényképen alig kivehető, a következő: Laboranti Segedino, Auxilium Ferentes Tartaros Fugát Carolus V. Frangit herum Viserii Conatus Importantes, Et In Duplicis Victoriae Pretium, Eodem Die Parte, Ultro Se Heroi Segedinum Subjicit 21. oct. 1686. A fénykép másolatot Szeged város polgármesteri hivatalának megkeresésére gr. Tisza Lajos miniszter eszközöltette. A tanács ennek őrizetét a múzeumra bízta. (Lásd: 6846/894. sz. apr. 22-én kelt végzés 13/894. múz. levélt, sz. a.) 84.SZ. Bogyó Károly. Életnagyságú mellkép, 63 ctmr magas, 46 ctmr széles olajfestmény. Jobbra fordult férfi, beretvált arcz, ezüst sujtásos, fekete prémes piros dolmányban, hóna alatt katonai doktori csákó. Ezen kép néhai Orhalmi Lajos törvényszéki bíró hagyatékából adományként került a múzeum tulajdonába, 1895. évi tavaszon. A kép ismeretlen egyént ábrázolt, de a hátlapon a vásznon a következő feljegyzést lehetett olvasni: „Megholt Mindszenten, 1834 Eszt. márcz. 23-án, élte 52 esztendejben." E följegyzés is már igen elfakult, de mégis némileg olvasható. Ez alapon megkerestetett a mindszenti plébániai hivatal, mely közölte az anyakönyvi kivnatot az 1834. évi máj. 23-án élte 52 évében elhunyt Bogyó Károlynak. E szerint a kép Bogyó Károlyt ábrázolná, kinek életkora és halálozási napja két havi különbséggel vágna a kép hátlapján levő feljegyzéssel. (Lásd: az anyakönyvi kivonatot a Somogyi könyvtár levéltárában 24/895. sz. a.) A kép felettébb rongált, piszkos, lepattogzott és átlyukasztott állapotban volt. Restaurálta Joó Béla szentesi festőművész. (Lásd: 19. és 23/895 múz. sz. a.) 85.SZ. Bogyó István magy. kir. testőr. (?) Olajfestmény 94 ctmr. magas és 68 ctmr. széles vásznon. Az alak fekete paripán jobbra fordultan gárdista díszöltözetben van ábrázolva; magas fekete kócsagtollas kucsmával, párduczbőr kaczagánynyal s ezüst sujtásos piros egyenruhában. A lónak szerszámzata rendkívül díszes. A kép 1895. évi tavaszon néhai Orhalmy Lajos törvényszéki bíró hagyatékából került a múzeum tulajdonába, adománykép. Hogy kit ábrázol, a családbeliek erre nézve nem tudtak felvilágosítást adni. A festmény hátlapján a vásznon halvány betűkkel írt követkző felírás volt kivehető: „Életem 22-dik esztendőjében, íratott Bécsben. A- 1792-ben. Minthogy a kép határozottan régi magyar gárdistát ábrázol, megkerestetett a Csongrád vm. levéltárnoka, hogy közölné, ki lett a vármegye részéről az időben gárdistának ajánlva. A vármegyének 1792. évi jan. 16-án kelt határozata szerint gárdistákul ajánltattak: Bene József, Balogh József és Marton Imre - küönösen ez utóbbi. (Lásd: Somogyi könyvt. 27/895 lev. sz. a.)