A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ZOMBORI István: A Szegedi Múzeum Történelmi Képtára

ged város késő-középkori dicsőségére és városi tekintélyére utaltak, és amelyeket azután 1890-9 l-ben szinte maradéktalanul átadtak a Városi Múzeum számára. Nyilvánvalóan a falon szerepelt a gyűjtemény részét alkotó két I. Ferenc magyar királyt ábrázoló portré (7. 8. tételek), amelyekről Reizner egyértelműen megjegyzi, hogy a város régebbi képgyűjteményéből valók. Hasonlóképpen Karolina Auguszta királyné, (9. sz.), I. Ferenc király negyedik feleségének portréja is. Itt szerepelt a József nádort ábrázoló elegáns olajfestmény is (10. sz.), valamint a nádor harmadik feleségének, Mária Dorottya hercegnőnek az arcképe (11. sz.). Ott lehetett elhelyezve a 12. és 13. sz. alatt számontartott d'Esté Ferdinánd főherceg arcképe, továbbá V. Ferdinánd két arcképe közül valamelyik, (13. 15. sz.), valamint ötödik feleségének Mária Anna Karolina Pia királynénak az arcképe (14.sz.). Az uralkodói család tagjait ábrázoló portrék közül itt kell megemlítenünk még Albrecht főherceget és feleségét, Hildegard főhercegnőt ábrázoló képeket (16. 17. sz.). Azt már konkrétan tudjuk, hogy az 1857-ben Magyarországra utazó ifjú uralkodó, I. Ferenc József és felesége, Erzsébet királyné portréját a város abból az alkalomból szerezte be még 1857-ben, hogy az ifjú pár Szegedet is érintette útja folyamán. Ez a két nagyszerű kép ma is a múzeum tulajdonában található és nyilvánvalóan itt a közgyűlési teremben volt elhelyezve (19. 20. sz.). De ezt megelőzően is volt már Szeged városának egy I. Ferenc József portréja, amelyet még 1850-ben Bécsben festett Vastag S.I. (18. sz.). Mindennek alapján tehát leszögezhetjük, hogy a városháza által a városi reprezentáció elengedhetetlen részeként a hivatali épületben ott voltak az uralkodó, illetve az uralkodó család több tagjának festményei. Ezek nyilvánvalóan hivatalból, ugyanakkor a mindenkori uralkodónak kijáró tiszteletből, szinte kötelező érvényű „kellékként" kerültek a terem falára. Ugyanakkor nagyon érdekes — és ez Reizner leírása segítségével, ha nem is teljes egészében, de részleteiben követhető és megfigyelhető —, hogy a város vezetése politikai meggyőződésénél és a város polgárságának meghatározó véleményénél fogva, jelentős szerepet szánt azoknak a személyeknek, akik Szegedről származtak el és az ország történetében jelentős szerepet játszottak, továbbá olyanoknak, akik Szegeden ténykedtek, vagy Szegedhez kötődően, országgyűlési képviselőként, vagy főispánként jeles szerepet vállaltak. E tekintetben ki kell említenünk az 186 l-es dátumot. Ebben az időszakban határozott a tanács arról, hogy több, az 1848-1849-es eseményekben résztvevő személy képét be kell szerezni a város számára. így került sor Klauzál Gábor, Deák Ferenc és Korda János portréinak beszerzésére (22., 23., 24. sz.). Ez a „beszerzés" természetesen jelenthette azt, hogy a város valakivel megfesttette a képet, de Korda János kiváló nemzetőr esetében például azt, hogy a városban lévő családjától szerezték be a képet. Ugyanakkor konkrétan a festetésre is vonatkozó megjegyzést is olvashatunk a kiváló püspök, Horváth Mihály esetében (31. sz.), akinek 1848-49-es szerepe közismert. Az ő portréját a jeles festővel, Than Mórral készíttette el a város a festményt. Ugyanakkor sor került arra is, hogy a Szeged életében jelentős szerepet játszó személynek, a város szintén elrendelte arcképük beszerzését. Mint olvashatjuk, az így elkészült képeket ünnepélyesen leleplezték. Ezt találjuk Oltványi István egyházférfi esetében, (32. sz.) hasonlóképpen a piarista pap, Tóth János esetében (33. sz.).