A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

KOVÁCS Lajos: A szegvári Falumúzeum létrejötte

toni tájkép, Tiszai táj, Pipacsos búzatábla, Út kanyarral) Sok néprajzi tárgyat is elhelyeztek ebben a szobában. Volt ott tulipános láda, száz éves pergőrokka

1

, száz éves tányérok, csikóbőrös kulacs, sok cserépedény: bokály, csöcsös korsó, kancsó, köcsög, bütykös, kanta. A többi helyiségben is rengeteg néprajzi anyagot — bútort, apró és nagyobb tárgyakat, képeket, dokumentumokat — helyeztek el. Volt a kiállítási anyagban 1848-ból való főkötő, az 1830-as évekből két tornyos nyoszolya, melyeken az ágynemű slingeléses, vagyis lyukacsos hímzésű, mely alá piros vagy kék színű alátétet használtak. Az akkor készült fényképek szerint nagyon sok kisebb-nagyobb tárgyat, eszközt helyeztek el a valamikori függetlenségi kör épületének szobáiban. Még a tekepályára is jutott a tárgyakból. Oda a nagyobb mezőgazdasági eszközöket, szerszámokat rakták.

2 Jaksa János a nagy sikeren felbuzdulva felajánlotta, ezután folyamatosan fogja gyűjteni és megőrzi a lakosság által felajánlott néprajzi értékeket, történelmi emlékeket. Ez az anyag lett a mai falumúzeum kiindulási alapja, mivel a szegváriak nem kérték vissza a kiállításra beadott régiségeiket. A falumúzeum létrejöttét hosszú utánajárás és előkészítés előzte meg. Mielőtt erről írnék, meg kell ismerni Jaksa Jánost, a tanítót, a helytörténészt, akiről Móra Ferenc így írt: „...Én sokkal több tanyai tanítót ismerek olyat, akinek szobrot emelnék, mint akinek a kezére nem adnék gyereket. (Három tanítót meg is tudok nevezni, akiknek mint régész hálával tartozom: az egyik Hock Lajos volt dorozsmai, a másik Kiss István kétegyházi, a harmadik Jaksa János pusztaszeri tanító.)..."

3 Jaksa János 1904.december 27-én született Tömörkényen, népes tanyai parasztgazda családban. Házukban együtt élt dédapa, nagymama, nagyapa, édesapja, édesanyja és apjának három fiatalabb testvére. Szerencsegyerek volt, szüleinek első gyermeke, első unoka és első dédunoka. Mindenki őt becézte, dajkálta, szerette. így érthető a hazai földhöz-, a családjához-, a családban élő hagyományokhoz-, a tanyai élethez való kötődése. Mindig visszavágyott a tanyai környezetbe. Emlékeiben hűen őrizte a tanyai-, falusi élet megnyilvánulásait, a szokásokat, az állatokat, amelyeket gondozott, a kertet, ahol a lánytestvérei és édesanyja dalolva dolgozott, a földműveléshez használt szerszámokat. Értett a jószágokhoz. Be tudta fogni a lovakat, az ökröket. Minden munkát elvégzett, ami otthon volt. Tíz éves, amikor kitört az első világháború. Apját azonnal besorozták és az első vonalba került. Nagyapjával együtt dolgozott a mezőn, a szántóföldön, az állatoknál, vigyázott kisebb testvéreire. Közben végezte az elemi iskolát. Tanítói jó eszű, tehetséges gyereknek tartották. Különösen a kézügyessége volt kiváló. Amikor megkapta a festékre, papírra való pénzt, rajzolgatott, festegetett. Amikor apja hazatért a katonaságból, tanítója azzal fogadta, mindenképpen taníttatni kellene a fiát. A taníttatás anyagi nehézségekbe ütközött, nehezen tudta rászánni magát a család. Végül mégis sikerült megoldani a nehézségeket. A kiskunfélegyházi tanítóképzőbe írat1 lábbal hajtott fonószerkezet 2 Jaksa Jánosné visszaemlékezései férje helytörténeti és múzeumalapítói munkásságára. Kézirat. Készítette: Jaksa Jánosné, Kovács Lajos közreműködésével és felkérésére 1983. júniusában. 3 MÓRA Ferenc: Véreim. Parasztjaim. 218. oldal. Magvető Könyvkiadó Bp. 1958