A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BALÁZS György: A városházi tisztviselők és alkalmazottak helyzete Szentesen 1920-1944 között

szolgálat után a IX. fizetési osztály 3. fokozata „B" csoportjának megfelelő 75 %-os, évi 1495 pengő és 68 fillér nyugdíjjal, s a fizetési osztálynak megfelelően a mindenkori rendeletben megállapított íakbérpótlékkal 1927. március 31-el nyugállományba helyezte.

119 A nyugdíjazásoknál először is megfigyelhető, hogy az összegek pengőben lettek megállapítva, ez annak tudható be, hogy az új pénznem a pengő bevezetése 1927-ben történt meg, s ekkor 1 pengő kereken 1,2 aranykoronával volt egyenlő.

120 A helyettes közgyám és a helyettes anyakönyvvezető esetében látható az azonos nyugdíjazási fizetési osztály ellenére, hogy kettőjük nyugdíja között jelentős az eltérés, évi 779 pengő, 52 fillér. Noha ez a szolgálati idő különbözőségéből is adódott, a főhangsúly azonban a beosztás, az egyéni elbírálásban keresendő. Az előbbi tisztviselő havi nyugdíja 189 pengő 60 fillér, az utóbbié havi 124 pengő és 64 fillér lett, s különösen az utóbbiról elmondható, hogy nyugdíja csupán szolid kispolgári életmódot tett számára lehetővé. A városi napidíjas 979 pengős végkielégítéséről nem is beszélve, az ő életszínvonala erősen az átlagos munkás életszínvonalára süllyedt. A szolgai minőségben alkalmazottak helyzete nyugdíjjogosultság vonatkozásában hátrányos helyzetű volt. Ennek megszüntetésére a városi vezető utász a társai, valamint az udvarosok nevében kérvényt adott be, hogy vegyék fel őket is a nyugdíj jogosultak sorába. A városi tanács előterjesztésére a képviselő-testület a március 7-i közgyűlésén kimondta a város nyugdíj-szabályrendelete akként módosítandó ( 2. § A. pontja ), hogy a kérelmezők „beiktatandók." Az önkormányzat a nevezettek kérelmét azzal a feltétellel fogadta el, hogy a nyugdíjalap hozzájárulási díjat 1927. május 1-től 10 évre visszamenőleg, illetve amennyiben szolgálati idejük ennél kevesebb, a teljes szolgálati időre kell azt befizetni, s a nyugdíj-ellátottságuk attól az időponttól kezdődik, amelytől a nyugdíjalapi hozzájárulást fizetik. A hozzájárulási díjat pedig két év alatt kell tőlük levonni. Azok a nyugdíjas városi alkalmazottak, akik 15 év beszámítható rövidebb szolgálati idővel mentek nyugdíjba, az 1924: IV. tc. értelmében az „ellátási díjnak 60%-ára tarthattak igényt,,, amely ellen keresőképtelenség esetén fel lehetett lebbezni a népjóléti miniszterhez.

121 A fölvázoltak is azt tükrözik, hogy az állam ezeknek az alkalmazottaknak a nyugdíj-ellátását még 1927-ben sem iktatta törvénybe. Szentesen is a képviselő-testület a saját hatáskörében csupán a kérvényezők igényét teljesítette, más hasonló beosztású alkalmazottra már nem terjesztette ki ez irányú gondoskodását. Ez év áprilisában a testület az egyik elhalálozott utász, majd udvaros 38 évi szolgálatára való tekintettel özvegyének a tanács javaslatára havi 16 pengő kegydíjat szavazott meg.

122 A másik hasonló sorsú özvegynek havi 20 pengő kegydíjat ítélt, s a temetési költségekhez 60 pengővel járult hozzá.

123 Azt nagyon bizonygatni sem kell, hogy az ilyen kegydíjak a részesülők létminimumát sem fedezték. 119 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1927. 37/kgy. sz. 120 BEREND T. Iván-SZUHAY Miklós: i. m. 215.1. 121 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1927. 68/kgy. sz. 122 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1927. 74/kgy. sz. 123 CSML SzL Szentes v. Közgy. jkv. 1927. 140/kgy. sz