A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

GLÜCK Jenő: Temes megyei kiegészítő adatok az 1848-49-es eseményekhez

déket. Ugyanott leltek otthonra a Majlátról menekült magyarok is. Temes megyében legtöbb helyen szerb felkelők hatalma uralgott el. Az október 3-i császári proklamáció nyomán a temesi román vezető személyek válaszút elé kerültek. A Mocsonyiak, főképp Petru és Andrei, valamint Cermena rendőrkapitány a temesvári várban feltétlenül az ellenforradalom mellé álltak. Cermena személyesen is nagy erőfeszítéseket tett, hogy a főhadparancsnokság utasításait végrehajtsa. Nemzeti vonatkozásban igyekeztek kapcsolataikat a szebeniekkel, elsősorban Sagunával és Bárnutiuval megerősíteni. Gondolatviláguk a birodalom valamennyi románjának egyesítésére irányult, a dinasztia egyik tagjának a vezetése alatt és e álláspontot a szebeniek számára is ajánlták. Hasonlóképp egy birodalmi román görögkeleti egyházat óhajtottak erdélyi székhellyel. Kapcsolatot teremtettek az Olmützben tevékenykedő loan Dobrach udvari ágenssel, aki kapcsolatot teremtett Jelasicscsal is. 1848 telén a császári udvar ideiglenes székhelyére induló szebeni küldöttek tanácskoztak a temesvári vezetőkkel. August Treboniu Laurian és loan Popasu azonos nézeteket vallottak a temesváriakkal. Végül e tanácskozás, valamint további kapcsolatok kiépítése a magyar forradalommal szembenálló román vezetőkkel eredményezték 1849 február 25-én emlékirat előterjesztését Olmützben, Saguna püspök vezetése alatt. Aláírói között szerepeltek erdélyiek (7), bánátiak (3), bukovinaiak (2) és egy magyarországi. Előterjesztésük pontosította a románok követelését egy összbirodalmi szervezetre, és nemzeti kongresszus összehívására, amelynek feladata a nemzet fejének és a görögkeleti egyház vezetőjének választása, a nemzeti közigazgatás megvalósítása, román hivatalos nyelv bevezetése, iskolarendszer, stb. A román küldöttség erőfeszítései eredménytelenek maradtak. Az április 4-i alkotmány nem vette figyelembe kívánságaikat. A bánságiak számára további csapást jelentett a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság létrehozása (1849. november 16). A forradalom végéig újabb előterjesztésekkel ostromolták Bécset, az eredmények azonban messze elmaradtak kívánságaiktól. A bánsági román vezetők kínos helyzetét fokozta Rajacsics immár pátriárka és környezetének működése, akik a császári szoldateszka védelme alatt hozzákezdtek saját elgondolásaik végrehajtásához. Stefan Joanescu 1848. december 16-án Simion Bárnutiuhoz Szebenbe küldött levelében megdöbbenve számolt be arról, hogy a szerbek befolyása lábra kap. Többek között megemlítette, hogy Lippán és Lúgoson bevezették a szerb liturgiát és Temesváron szintén ők dominálnak. Már 1848 októberében és novemberében Zsifkovits püspök kifogásolta a Mocsonyiak működését és igyekezett megakadályozni egyikük elutazását az Olmützbe induló küldöttséggel. A hadihelyzet számukra kedvező alakulása nyomán 1849 január elején Rajacsics Temesvárra érkezett azzal a kifejezett céllal, hogy e vidéken is bevezeti a szerb közigazgatást. Létre is hozott tartományi kormányszervet, amelynek személyi állománya szerb volt, mindössze egy hatáskör nélküli román alelnököt túrt meg Vasile Fogarassy személyben. 48 Kossuth Hírlapja 1848 XII.9, A.L.A. dos 5, 233 1.