A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FORGÓ Géza: Horthy Miklós Makón

A festmény leleplezésére végül 1941. március 1-én, díszközgyűlésen került sor. „Az új életre feltámadt Magyarország szabadító vezérét ünnepelte Makó" — írta a Makói Újság. Erre az alkalomra a kifestett és szépen feldíszített a közgyűlési teremben megjelent a vármegye és a város szinte minden fontos személyisége. Ott volt: dr. Fejér Miklós főispán, dr. Ferenczy Béla alispán, tisztviselők, az egyházak, a honvédség, rendőrség, hatóságok és testületek képviselői. Nemcsak a nagyterem telt meg, de a vele szomszédos termekbe és a folyósóra is jutottak emberek.

50 A díszközgyűlést a Szárnyaskerék Dalkör nyitotta meg a Magyar Hiszekegy eléneklésével. Utána dr. Bécsy Bertalan polgármester köszöntötte a megjelenteket. Szavaiból saját politikai álláspontjára is fény deríthetünk, és következtethetünk a Magyarországot irányító politikusok nézeteire is. A kormányzót olyan személynek ábrázolta, aki előre megérzi az új eszméket. Szerinte: „Horthy Miklós — e név említésekor a közönség felugrott és hosszasan éljenzett — 1918-ban megérezte és előre látta azt, hogy nemzetünk sajátos lelki adottsága és országának embertelen szétdarabolása után csak akkor maradhat fenn, ha szakít a világháború előtti liberális kapitalista politikai és társadalmi renddel és e helyett a népi és szociális társadalom megvalósításának útjára lép. Még nem volt fasizmus Itáliában, a nemzeti szocializmus még nem bontogatta szárnyait Németországban, amikor Horthy Miklós [...] a népi és szociális gondolatot írta lobogójára. Ellentétben az egész akkori világ liberális és demokrata beállítottságával Horthy Miklós Magyarországa, ez a csenevész trianoni torz, hirdetni merte azt, amit később két nagy nemzet csak súlyos nagy megpróbáltatások árán tudott megvalósítani és ami miatt az elmúlt világrend makacs őrei, az angol plutokraták és a nemzetközi zsidóság új világháborúba kényszeríttette az emberiséget [...] Itt függ a kép még lepellel borftr va, egy rövid idő után lehullik róla a lepel, s itt láthatjuk mindig azt a férfit, aki bölcs előrelátással és rendíthetetlen hittel kormányozta és kormányozza a nemzet hajóját, vezeti a Scyllák és Charibdisek között biztos révbe, amelynek ölén a Kárpátoktól le az Adriáig terjedő nagy-Magyarország tárul elénk."

51 Az ünnepi arcképleleplező beszédet dr. Rohály Ferenc görög katolikus lelkész, szentszéki tanácsos tartotta. Hosszú beszédében a magyar történelem viharos századait említette föl, és úgy vélte az első világháború és az azt követő két évtized volt a legválságosabb és legküzdelmesebb. Minden okáért ő is a liberalizmust, a szabadkőművességet és az internacionalizmust jelölte meg. Szerinte az első világháború után „a szabadkőművesség pedig elérkezetnek látta az időt arra, hogy az egész világot maradék nélkül birtokába vegye s minden akadékoskodót eltegyen láb alól. Elsősorban annak a két eszmének a képviselőjét, mely az ő eszmevilágával összeférhetetlen. Ezek az Istenben hívő vallásosság és a nemzeti érzés." Azonban Horthy Miklós „két évtizedes országlása után a magyar már nem eltemetett nemzet, nem sír szélén álló, élet-halál harcait vívó, körülzárt, halálraítélt nép. Mert Trianon ma nem több, mint papírrongy, — Uzsoktól Zágonig a Kárpátok bércén vonul újra a magyar határ —, s a megtisztult magyar élet a felfelé törő, megacélozódott középeurópai erőknek újra szilárd gazdasági bázisa."

52 50 Makói Újság 1941. márc. 2. 1. p. 51 Dr. Bécsy Bertalan beszéde. MVL 5253/1941. 52 Rohály Ferenc beszéde. MVL 5253/1941.