A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

FORGÓ Géza: Horthy Miklós Makón

Az emlékmű tervezetét a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács is megvalósításra alkalmasnak találta. A makói szoborbizottság 1927. február 26-án tartott ülésén kötött szerződést Pásztor Jánossal. Ebben a gazdasági kérdések mellett kikötötték, hogy a főalakok között szereplő hős katona szíjára bal oldalon bajonettet helyezzen el, jobb kezében lévő tört zászlót fegyverrel cserélje ki, a férfi mellékalak fején levő kalapot pedig a makóiak által viselttel helyettesítse. A hősi emlékműnek 1928. május 15-ig kellett volna elkészülnie. (A bronzöntő késése miatt az eredetileg tervezett május 26-i átadás elmaradt.) A szobrászművészt 48 000 pengő javadalmazás illette meg.

10 1927 októberében már az is kiderült, hogy nem a kiszemelt Dessewffy-téren állítják fel az emlékművet, hanem a főtéri artézi kút helyén. Pásztor János 1928. május 8-ára elkészült a szobor agyagmintájával, amelyet a makói szoborbizottság június 20-i határozata kivitelezésre alkalmasnak talált. A Magyar Országos Képzőművészeti Tanács december 14-én kelt határozata szerint „Makó rt. város részére tervezett hősi emlékmű végleges mintája megbíráltatott s a fő- és mellékalakjaival egyetemben a maga egészében kivitelezésre véglegesen elfogadtatott."

12 A szobor látszólag a végső megvalósulás utján volt. „A makói hősök szobra eddig csak lassan készült, amíg nem készült s bajjal készül, amióta készül" — írta a Makói Friss Újság tudósítója. Valóban. A város szakértője kifogásolta a szobor talpazatát, sok hibát talált a kövek megmunkálásában, és sérüléseket is felfedezett. A felkért vallás- és közoktatásügyi minisztériumi szakértőt a dolog „rendkívül érdekelte". Swab tanácsos úgy intézte el — fogadta el a hibákat —, hogy még csak le sem utazott Makóra szembesülni azokkal. Ez persze felbosszantotta a szoborbizottságot és felkérte Fellegi Andor szegedi mérnököt új szakvélemény elkészítésére. Fellegi Andor megállapította, hogy a kövek megfelelnek a szerződéses minőségnek, megmunkálásuk is megfelelő gondossággal történt. A szállítás alatt történt sérülések javíthatók. Egyedül a vésnöki munkával nem volt megelégedve, mert a betűk nem egyenletesek. 0 azonban nem is javasolta volna a mészkőbe való névbevésést. (Eredetileg márványtáblákra kerültek volna a nevek, de a képviselő-testület takarékosságból lemondott arról.) A szoborbizottság ezek után felszólította Pásztor Jánost, hogy a hibás köveket cserélje ki, a vésnöki munkában levő hibákat javítsa ki, különben nem veszi át a szobrot, sőt kártérítést követel. A művész kényszerűen elfogadta a feltételeket.

13 Pásztor János 1929. augusztus 6-án Makóra érkezett, hogy átadja az alkotását a sebtében összehívott szoborbizottságnak. Az emlékmüvet egy lepellel takarták el a kíváncsiskodók elől, de erre az alkalomra lehúzták róla. Ennek gyorsan híre futott a városban. Rövid időn belül százak álltak a főtéren, közöttük dr. Purgly Emil főispán is, aki elismerő nyilatkozatot tett. Természetesen már is voltak kritikus hangok. Nem a szobrot bírálták, hanem „azt a komoly kifogást halljuk, hogy a monumentális hatású emlékműhöz egyáltalán nem illő, szűk kis díszkertet szántak, holott a túszok fáinak a vonala szinte parancsolólag mutatta azt a vonalat, 10 MVL 218. kgy/1927.; 4290/1927. 11 MVL 23395/1927. 12 MVL 11419/1928; 7013/1928; adlll2/1928. 13 Makói Friss Újság 1929. júl. 3.