A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

MEDGYESI Konstantin: Zadravecz tábori püspök és Szeged-Alsóváros harangünnape

Szegedi Friss Újság így írt: „Délután az ünneplő közönség minden talpalatnyi helyet elfoglalt az alsóvárosi templom előtti téren. A menetet, mely a Tisza-pályaudvarra vonult, a lovasbandérium nyitotta meg, oldalvást a lovas rendőrök haladtak. Majd Alsóváros népének legfrissebb hajtása: az öklömnyi gyerekek következtek olyan rendben, hogy a kicsik kezdték meg a menetet és fokozatosan hátul haladtak a nagyok. Azután a leányok gyönyörű csapata hófehér ruhában, vagy magyar díszben, felvirágozva. Majd az ifjúsági egyesületek, gazdakörök, népkörök felbokrétázott lobogókkal, azután a díszszázad, katonazenekar, énekkar, a fehér leányok bájos gárdája. ^

32 A pályaudvaron a négy harangot Szlezák László harangöntő közreműködésével két lovaskocsira helyezték, amelyeket a haranganyák vezetésével díszítettek fel. A menet odaérkeztekor a kocsik előtt a haranganyák (dr. Kószó Istvánné, Pap Istvánné, Szécsi Józsefné és özv. Farkas Józsefné) fogadták a tömeget. „Alig volt résztvevő vagy néző, akinek a szeme a harangok láttára a meghatottságtól könnybe ne lábadta volna. ^

33 A pályaudvaron az ünnepség kezdeteként a katonazenekar eljátr szotta a Himnuszt, ezt követően szólt a hívekhez Péri Bonaventura házfőnök: „Itt vagytok harangjaink, mint a keresztény megújhodás záloga — kezdte a harangszentelési ünnepség legradikálisabb, a harangnak, mint a gyűlölet szimbólumának megfogalmazásával a keresztény tanításoktól is idegen beszédét Péri. — Itt vagytok, mint a magyar feltámadás reménysége. Itt vagytok mint a keresztény Testvériség szimbóluma. A ti erőszakos elrekvirálástok csak arra volt jó, hogy keresztényi mivoltunkban sértve érezzük magunkat és féltett kincseink és féltett kincseink fölött ezentúl megedződve annál inkább őrködjünk /.../Ez a nép, mely nem hagyja a hitét, nem hagyja a hazáját sem /.../ Az a nép, mely visszaszerzi a hitét, visszaszerzi hazáját is /.../ Ti, magyar keresztények harangjai, ha eddig a török feletti győzelemnek voltatok az öröm hírnökei: legyetek ezentúl az oláh, cseh és szerb bitorlóink elleni gyűlöletünk szószólói és tartsátok ébren a magyar szent irredentizmust, a magyar feltámadás soha meg nem törő reményét /.../ Ti, harangok oly csodásan bántatlanok vagytok, a siker Te Deumát épp oly kedves egyformasággal zengitek el a szegény és gazdag nevében, mint amily egyformasággal búcsúztatjátok őket az árnyékvilágból. Legyetek a testvériség szimbóluma magyar népetek lelkében. Most pedig induljatok e hármas cél szent útjára. Mi belétek leheljük izzó keresztény és magyar lelkünk leheletét. Felavatunk, megszentelünk benneteket és esküvel ígérjük, hogy a jövőben hűségesebben akarunk fegyelmezni titokzatos szavatokra, hogy így keresztény mivoltunkban megújhodva, hazafiasságunkban megizmosodva, régi határainkat visszanyerve igaz testvéri ölelések közt minél előbb hívhassatok bennünket ünnepélyes Tedeumra" — zárta szónoklatát a házfőnök. A beszéd után Fichtner Sándor karnagy zeneműve csendült fel, „melynek himnuszos szózatát a szél magával ragadta s vitte-vitte a Tisza túlsó partján csoportban verődő magyarok s a vasúti hídra gyülekezett rác katonák

35 közé, reményt és bizalmat nyújtva az egyiknek és nyugtalan félelmet csepegtetve a másik szívébe. "

36 Ezt követő32 Szegedi Friss Újság. 1921. május 27. 2. p. 33 História Domus 1920-1949. 11. p. 34 Szegedi Friss Újság. 1921. május 27. 2. p. 35 Ekkor, 1921 májusában Újszeged még szerb katonai megszállás alatt állt. 36 Szegedi Új Nemzedék. 1921. május 28. 2. p.