A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

SIPOS József: Nagyatádi Szabó István Szegeden, 1919 őszén

re mozgósító röplapból és azzal összhangban elismeri, hogy „Szabó István serény és szerény kisgazda volt... és amikor bekerült a parlamentbe eredetisége mellett értéket is képviselt: a magyar földmívesnép kívánságait, óhajait sokkal közvetr lenebbűl tolmácsolta mindenki másnál." E dicséret után azonban a parasztképviselő tevékenységének teljesen egyoldalú és igazságtalan beállítása következik. Az állította, hogy a főváros „leszürkítette ... megtanította alkalmazkodni és megalkudni." De az igazi nagy változást a háború teremtette meg „anyagi és lelki életében." Mert a „háborús áremelkedések konjunktúráját a lehetőség legszélsőbb határig kihasználta és megszabadult a jelzálogterhektől, sőt tőkés is lett, amely gazdasági változás a kisgazdában öntudatot, büszkeséget, önérzetet teremtett." A cikk szerint ezek a tulajdonságok a polgári demokratikus forradalom idején tovább növekedtek. Persze az igazi nagy vád az volt Nagyatádi ellen, hogy a kommün alatt „belépett — saját szavai szerint az osztály öntudata ösztökélésére: a fuzionált sociális-kommunista pártba." A proletárdiktatúra vereségét azonban megérezve „titokban ... csatlakozott ő is a dunántúli fehér mozgalomhoz, de ...népszerűségét dehogy is használta fel a szervezkedésre." Végül azt is megírta, hogy a kommün bukása után„ Budapestre sietett, ahol mint a magyar kisgazdák képviselője és meghatalmazottja tárgyalgatott Peidl-lel." Az y-r. betűkkel szignált cikkírót mi Zsilinszky Endrének véljük, aki ebben az időben már nem tartózkodott Szegeden de korábban a Szegedi Új Nemzedék munkatársa volt. E cikk lényegében az újkonzervatív — agrárius és a keresztény kurzus országos sajtótermékeiben addig megjelent vádakat ismételte meg a parasztpolitikus ellen. Cikkét az akkor rá oly jellemző megjegyzéssel zárta: „Sohasem volt még hasznára a földmívesnek az a tanács, amelyet a merkantilista sajtó ajánlott neki."

13 A NAGYGYŰLÉS ÉS NAGYATÁDI BESZÉDE Nagyatádi Szabó István és kísérete

14 12 óra 30 perckor vonattal érkezett Szegedre. A vendégeket Vetró József felsővárosi kisgazda üdvözölte a nagyállomáson, amire a parasztpolitikus válaszolt. A fogadóbizottság érdekessége volt, hogy annak tagjai között ott a szegedi MSZDP vezetőségének néhány tagja is. Ahogy a Szegedi Új Nemzedék írta: „dr. Kohn-Kállai Emil, Schlesinger — Szántó Mór, és Fajka Lajos dr.", akiket „szittya eredetű vasárnapi kisgazdáknak" csúfolt. A fogadás után a parasztvezér és az őt fogadó küldöttség konflisokon vonult végig a városon a Próféta vendéglőben fenntartott szállásukra. Az egész napos esőzés ellenére délután 3 órára a Szegedi Napló szerint „vagy kétezer ember", a Szeged és Vidéke szerint „több ezer főnyi tömeg", a Világ szerint pedig 6-7000 ember volt ott a Korzó mozi nyári helyiségében.

15 13 Uo.: 4. p. 14 Kíséretében volt Eskütt Lajos párttitkár, Kerekes Mihály és Karácsony Gyula vezérlőbizottsági tagok, Schöner dr. tanár és Bíró hírlapíró. Lásd: Szeged és Vidéke, 1919. X. 20. 1. p. 15 SzegediNapló, 1919. X. 21.1. p., Szeged és Vidéke, 1919. X. 20.1. p. és a Világ, 1919. X. 22. 2. p.