A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BÁTYAI Gitta: A Löwy fatelep

Sámuel és Társa gyára is áldozatul esett. Faárukészletét a gyár területéről el kellett távolítani, kiárusításra került minden épületfa, tűzifa, deszka, léc és faanyag. (SZN 1880. okt.20.) Útban volt a töltésépítésnek és a rendezésnek a Löwy telek, melynek belső részén levő, a népkert felöli oldalon álló lakóházat is árverésen adták el.(SZN 1880. nov. 22.) Eladásra kínálták a gyár épületeit, fűrészgyár at és gabonaőrlő malmot, az összes gépezettel és szerelvénnyel. (SZN 1881. jún. 20.) Újszegeden legtöbb adót fizet 1880-ban Löwy Sámuel és Társa. (CsmL. IV.B. 1402 Szeged v. th. biz. 347/1880.) A Víz és az újjáépítés idején a szegedi faipar, fakereskedelem sok kárt szenvedett, mert alkalmas telepek a Tisza partján nem voltak. Sőt a meglévők is a város szabályozása folytán akadályozva voltak működésükben. Újszeged a rendezés után alkalmassá vált ezen iparág fogadására. Az újszegedi alsó és fölső Tisza partot a kir. biztosság a faipar céljára ajánlotta föl. 1881 elejéig két nagy fűrészgyár szerzett Újszegeden telepet, és két helybeli nagy fakereskedő jelentette be vételi szándékát. A telepek 2500-3000 négyszögölesek, és minden célnak megfelelők voltak. Létesítésüktől a város ipari életének föllendítését várták. (SZN 1881. febr. 24.) Gregorcsek Jakab gépész 11 év után kivált a Löwy-gyárból és az újszegedi Fő (ma: Csanádi ) utcán, a saját házában géplakatos műhelyt nyitott. Gazdasági őrlő, szivattyúgépek javítását, épületmunkákat vállalt. (SZN 1881. jún., 12.) 1881. augusztus elején a kisajátítás utáni építkezéseknél már a Löwy testvérek, Herman és Sámuel szegedi lakosok az újszegedi 257, 258, 259, 260, 261. számú egyesített öt telkükön gőzfűrész, őrlőmalomipar telepet és az ehhez szükséges kézi vasút, szivattyú, vízlevezető csatornát szándékozott fölállítani. (SZN 1881. aug. 5.) Augusztus végén már tető alatt, megkezdték a kémény építését, október végére elkészült az üzem, s 1882. februárban a Löwy-féle gőzfűrész gyár Újszegeden újra megkezdte működését. Épületfát, deszkát, stukatort, mindennemű faanyagot árult. (SZN 1881. aug. 26., 1882. febr. 26.) A nyersanyagot Erdélyből, Máramaros megyéből szerezték be. A földolgozott anyagot leginkább a Dunán innen az Alföldre, Bácskába, Bánátba szállították. 50-100 munkást foglalkoztattak. Könyvelő, pénztáros, gépész, molnár volt alkalmazva. (Farkas Antal: Szegedi Kalauz 1883. 61.) 1882 szeptemberében nagyszabású gőzfavágót állítottak föl újszegedi telepükön, mely percenként 100 vágást vésett, 50 perc alatt 1 méter öl fát volt képes fölaprózni. (SZN 1882. szept. 12.) Faraktár építésére is kért engedélyt. (SZN 1882. márc. 10.) Fejlesztése oly mérvű volt, hogy még az üzembe helyezés évében a Tisza Lajos körúton fiókraktárat létesítettek a Fluck ház mellett 82/83. számon. (SZN 1882. szept. 12.) Löwy Sámuel Tisza Lajos körút 2. számú, és a Korona utca 4. számú telkén tűzi ölfakereskedést nyitott. (SZN 1883. máj. 21.) 1884-ben Löwy (Ligeti) Sámuel a cég kötelékéből kilépett. A cég összes joga, kötelessége Löwy Hermanra hárult át. Löwy Herman fakereskedő társául, testvérét Löwy Adolf fakereskedőt fogadta. Egyidejűleg a Löwy Sámuel és Társa