A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

BÁTYAI Gitta: A Löwy fatelep

A LÖWY FATELEP BÁTYAI GITTA Szegednek, a vízi utak mellé települt városnak mindig virágzó faipara volt. Mindennek az 1879-i árvízkatasztrófát követő rohamos építkezés csak nagyobb lendületet adott. Mind belföldön, mind külföldön e vállalkozás új és új piacokat szerzett magának. Az árvizet megelőzőleg két nagy gőzfűrésztelep állott Szegeden, utána ötre emelkedett számuk, s az egyik gyufagyártással is foglalkozott. 1869 novemberében Löwy (később Ligeti) Sámuel kecskeméti fakereskedő és Pap István szegedi fakereskedő fűrészárú gyár létesítésére kapott engedélyt Újszegeden a Götz féle telken. A cég neve Löwy Sámuel és Társa. (Farkas Antal: Szegedi Kalauz 1879., CsmL. Tan. Ir. 1869-242. 1. sz.) A gyárat Kováts István építőmester építette. (Kováts István: Egy szegény pórfiú önéletrajza. Bp. 1981. 417.) Egy évre rá, 1870 novemberében meg is kezdte működését. Két raktáruknál szolgálták ki a fűrészelt faanyagot: egyik a gyár mellett, a másik Szegeden a báró Sina féle udvarban volt (SZH 1870. nov. 13.) 1873-ban Löwy és Pap a gőzfűrészgyárukhoz 3 kőre egy őrlőmalmot állított föl, melyben több fajtájú, finom, házi és kenyérlisztet és kölest kezdtek őrölni. (SZH 1873. júl. 9.) A céget 1875-ben jegyezték be a cégbíróságon. 1876-ban Löwy Sámuel, a gőzfűrészgyár és gőzmalom tulajdonosa üzlettársául vette Löwy Ármint. Ezzel együtt Pap István kilépett, és törölték a „Pap és Löwy" céget. (CsmL. Cégb. iratok 876/30.) 1879 tavaszán katasztrófa döntötte romba Szegedet. A Tisza pusztító árja arra kényszerítette a szegedieket, hogy az egyedüli menekülési lehetőséget kihasználva a hajóhídon át a Torontál vármegyéhez tartozó Újszegedre menjen. E balparti részt az ár megkímélte. Mindenki segítő kezet, oltalmat nyújtott a menekülőknek, így Löwy Sámuel fakereskedő is. Főleg a tápéi menekülők özönlötték el Újszegedet, négyszázan az ő tutajait szállták meg. Gondoskodott az emberek eltartásáról. A későbbi menekültek is a fűrészgyárban találtak menedéket. Heteken át szüneteltette üzemét, hogy minél több embert tudjon elhelyezni. Élelmezte is őket. Kb. 7-800-an voltak, kiknek tűzifa készletéből is adott. (Szabó László: Szeged halála és feltámadása II. kötet 172.) Miután Tisza Lajos az árvíz utáni építkezésekre Szegedre jött, megkezdődött a város újjáépítése. Újszegedet 1880. június 5-én csatolták Szegedhez. Amíg Szegedet a víz döntötte romba, Újszegedet az emberi kéz tette pusztává. A mederszélesítések, a töltésépítések előtt elkezdődtek a kisajátítások, melyeknek a Löwy