A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

A nővédő legnagyobb segélyezési akcióinak egyike volt a románoknak 1916. augusztusban Erdélybe történt betörése után az ide menekült magyarok megsegítése. Arról már történt említés, hogy 48 erdélyi gyermek 382 napot töltött ingyen a Zsófia Napközi Otthonban. Ezen túl az egyesület székházában varróműhelyt szerveztek, és az egyesületi tagok közreműködésével 3 hónapig folyt a varrás. Ez alatt 411 családot láttak el 3456 db. ruházati cikkel, fehérneművel, felsőruhával, és 100 pár cipőt is adtak nekik. (Évkönyv. VII. kötet. 3. old.) A város árvaszéki elnökének megkeresésére, 1917-ben a nővédősök a hadiárvák részére 295 leányruhát készítettek az egyesületben. A katonák részére pedig 320 pár téli zoknit kötöttek. (Évkönyv. VIII. kötet. 3. old.) A szegedi nővédősök is bekapcsolódtak IV. Károly király által 1918 nyarán szervezett gyermeknyaraltatási akcióba, melynek során magyar gyermekek Ausztriában, osztrák gyermekek pedig Magyarországon nyaraltak. Szegedre 1918. júniusában 335 osztrák gyermek jött. A szegedi jótékony egyesületek, köztük a nővédős hölgyek, Kószóné, Raskóné és Gárgyánné vezetésével fogadták a szegedi állomáson az osztrák gyermekeket, (Raskóné direkt ezért utazott le Szegedre.) és ők intézték az egyes családokhoz való beszállásolásukat. A befogadó családok egy gyerek után hat hétre 10 kg. lisztet és 1 kg. cukrot kaptak az államtól. (Sz. N. 1918. júl. 28.) 9. Lelki segítés A témakört részben már érintettük a leánykörök, a leányotthon tevékenységének tárgyalásakor. A székház dísztermében 1913 nyarán oltárt állítottak, melyet a Szent László Egyesülettől kaptak. Az oltár felszerelését pedig részben vallási szervezetek (Szegedi Oltáregyesület — 33 db. templomi ruha), egyházi férfiak (Szabó Lajos lelkész — szenteltvíz tartó, Szabados János lelkész — misekönyv állvány), egyesületi tagok (Raskó Istvánné — 2 pálma, Vladár Mihályné — 2 gyertyatartó, Brauswetter Mária — oltárkép, Kószó Istvánné — 8 gyertya stb.) adományoztak. (Évkönyv. IV. kötet. 69. old.) Az első szentmisét — mint már volt róla szó — Raskó Istvánné pápai kitüntetése alkalmával Glattfelder püspök celebrálta, és ettől kezdve minden nap volt szentmise, melyen a székház valamennyi lakója ott volt, beleértve a leányotthon beutaltjait is. (Ugyanott. 27-33. old.) Az egyesület tagjai testületileg részt vettek a belvárosi templomban márc. 12-én, márc. 15-én, ápr. 11-én, aug. 18-án, aug. 20-án, szept. 10-én és okt. 4-én tartott ünnepélyes szentmiséken. (Ugyanott) A lélek táplálását, a hit erősítését szolgálták a húsvét és karácsony előtti négynapos lelki gyakorlatok. A háború előtti lelkigyakorlatok megtartására gyakran sikerült megnyerni Prohászka Ottokár püspököt is. Az 1913. febr. 24-én kezdődő lelkigyakorlat ezek közül azért kiemelendő, mivel erre, a nővédőkön kívül, az oltáregyesület és a katolikus kör tagjai is meg voltak híva. Délelőtt a nőknek, délután pedig a férfiaknak tartotta a püspök az előadást. A nőknek a hitről, a férfiaknak pedig az Istenkeresésről beszélt. (Sz. N. 1913. febr. 23, 25, 26)