A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

A szervezet adományokból működött. A szegedi lapokban hosszú felsorolásokat olvashatunk az e célra adakozókról. (Lásd pl. Sz. N. 1915. jan. 9.) 6. Tiszti kórház A tiszti kórház működtetése nem volt kimondottan nővédő munka. A háborús körülmények tették az egyesület vállára ezt a terhet. Bár a tiszti kórház gondolata — a balkáni háborús helyzet hatására — már akkor fölvetődött, amikor még a napközi otthon építése be sem fejeződött. A nővédő elnöksége 1912. dec. 11-én határozta el, hogy a napközi otthont, háború esetére, ötven ággyal rendelkező kórházzá alakítja, és a hadügyi kormányzat rendelkezésére bocsátja. A hadügyminisztérium köszönettel fogadta a felajánlást, és a kiküldött bizottság helyszíni szemléje alapján, a napközit tiszti üdülőháznak — tiszti kórháznak jelölte ki. A nővédő magára vállalta a kórház teljes fölszerelését, az ápolási teendőket, az orvosi ellátást, a gazdasági ügyek intézését és a kórháznak minden tekintetben való vezetését. A hadügyi kormányzat pedig kötelezte magát, hogy minden beteg után naponként 3 koronát, a segédszemélyzet után pedig 1 koronát fizet. A szükséges gyógy- és kötszereket pedig a szegedi tartalékkórház adja. (Sz. N. 1912. dec. 12. és Évkönyv. V. kötet. 41-46. old.) A nővédő vezetése arról is határozott, hogy a tagok közül 30 erre vállalkozó hölgy, a városi közkórházban, dr. Boros József kórházi igazgató főorvos vezetése mellett, ápolási és kötözési tanfolyamon vesz részt, ahol elméleti és gyakorlati útmutatásban részesülnek. Raskóné föl is kérte dr. Boros Józsefet, aki vállalta is a munkát. A 30 vállalkozó hölgy naponként 10-től 2-ig tartó tízes turnusokban vett részt a 15 napos tanfolyamon. A felajánlás realizálására azonban akkor még nem volt szükség, a háború vihara néhány hónapra elvonult. 1914. júl. 28-án azonban a nővédő olyan értelmű felszólítást kapott, hogy a mozgósítás elrendelése folytán, a tisztikórházra is szükség lesz. A nővédő tagjai azonnal hozzáfogtak székházuk kórházzá alakításához, mindenekelőtt az ágy és ágynemű elkészítéséhez. Raskóné egy év után, a nővédő 1915. máj. 3-i közgyűlésén, így emlékezett vissza a tagok lelkes hozzáállására. „Nem volt egyesületünknek egyetlen tagja sem, aki közreműködését föl ne ajánlotta volna. A díszterem hatalmas műhellyé alakult. 10 nap alatt 50 sebesült részére a szükséges ágy és fehérnemű készen volt." (Évkönyv. V. kötet. 41. old.) Közben beszerezték az egyéb fölszerelési tárgyakat is, és aug. 11-én jelentették a hadügyminisztériumnak, hogy készek a betegek fogadására. (Ugyanott) A tisztikórház azonban végül is nem a napköziotthonban kezdte meg tevékenységét, mivel a Szent Gellért konviktus igazgatójától, Mayer Mártontól (a megalakulás után ő volt a nővédő titkára) olyan ajánlatot kaptak, hogy a Madách u. 23. sz. alatti konviktus épületét átengedi tisztikórház céljára.