A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

A szentmisét hétköznap Dobrozemszky Henrik katonalelkész, ünnepnap pedig László József kegyesrendi tanár celebrálta. Az intézet igazgatónője is naponta tartott velük valláserkölcsi foglalkozásokat. A lelki gondozás céljait is szolgálta az intézet könyvtára, melyet a leányok meghatározott időben használhattak. (Évkönyv. IV. kötet. 55-58. old) A másik nevelési módszer a leányok munkára nevelése, szoktatása volt. Mindennap kötelezve voltak meghatározott házimunka elvégzésére, részben a leányotthonban, részben a Zsófia Napközi Otthonban, illetve — a tisztikórház működése idején — a kórházban. A munka egyhangúságának elkerülése és a többirányú tapasztalat szerzése céljából, a munkaterületet váltogatták. De a lányok minden munkavégzésnél felügyelet alatt voltak, és útmutatást, segítséget is kaptak. A felügyeletet a házimunkánál a felügyelőn kívül a gondnok is gyakorolta. Az intézet beindulásakor azt tervezték a nővédő vezetői, hogy varró és kötőgépeket szereznek be, hogy a leányok az intézetből kikerüléskor könnyebben be tudjanak illeszkedni a társadalomba.(Ugyanott) Sajnos az elképzelés megvalósulására nincsenek adataink. Egyes, jobb magaviseletű lányokat házimunkára az intézeten kívülre is kihelyeztek. Ok ott is aludtak, de őket is állandóan szemmel tartották. Hetente legalább egyszer meglátogatták őket, és vasárnaponként ők is kötelesek voltak az intézetben megjelenni, az igazgatónőnek helyzetükről beszámolni. Ezen kívül részt vettek az intézetben lakó lányok vasárnapi szórakozásában a rendezvényeken is. Az intézeti leányok formaruhát viseltek napi teendőik során, de külön ünneplő ruhájuk is volt. A kihelyezett leányok is kötelezve voltak a formaruha viselésére. Az ő ruházatuk költségét a keresetükből levonták. A bérükből megmaradó részt az igazgatónő nevükre a bankban helyezte el. A leányok szigorú felügyelete nemcsak a reggeli szentmisétől az esti imáig tartó munkavégzés ideje alatt történt, hanem a pihenés és az alvás idején is. A felügyelőnő ugyanis velük aludt. De a felügyelőnő a látogatások idején, a hozzátartozókkal való beszélgetéseknél is jelen volt. Minden leányról külön törzslapot vezettek, észrevételeiket arra jegyezték az intézmény alkalmazottai. (Évkönyv. IV. kötet. 59. old.) A házi munka végzése mellett a lányoknak maradt némi idejük, szellemük pallérozására és a szórakozásra is. A lelki ápolás mellett, a könyvtár ezt a célt is szolgálta. Rendszeresen tartottak részükre előadásokat: Pl. dr. Orkonyi Ede rendszeresen tartott vetítettképes előadásokat. A március 15-i ünnepségeken Hauser R. Sándortól kaptak mély történelmi ismereteket. De az intézetbe más városokból is látogattak előadók. Például 1914-ben: Krikszan Emil a Budapesti Katolikus Női Munkások Egyesületének titkára és Szilágyi Dózsa nagyváradi premontrei tanár. (Évkönyv. V. kötet. 40-41. old.) Az egyházi és állami ünnepek mellett, a leányok számára kedves ünnep volt Orkonyi Ede névnapja, amikor pártfogójukat műsorral köszöntötték, aki pedig viszonzásként, gazdagon megvendégelte őket. (Ugyanott) Természetesen ebben az intézetben is karácsony volt a legnagyobb, a legkedvesebb ünnep, melyet dec. 24-én délután tartottak. A lányok műsorral készültek,