A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Végezetül szólni kell arról is, hogy a napközi otthonnak nem csupán a megépítése, hanem a fenntartása is jelentős terhet jelentett a nővédő számára: 3. Bűnös leányok mentése — leányotthon Korábban már szó esett róla, hogy a nővédő székházának (Korona u. 18.) földszintjén, annak udvari részét képezték ki a leányotthon számára. A napközi otthonnal együtt nyitották meg, és a felszentelése is akkor volt. Az 1913. febr. 16-án délután, a Tisza Szálló nagytermében tartott ünnepségen elhangzott Glattfelder beszéd a leányvédelemmel foglalkozott. A püspök megrázó erejű szavakkal ecsetelte a bukott nők tragikus sorsát, megmentésük szükségességét. „Azokat a leányokat kell megmenteni, akik gémberedett tagokkal járják az utcát, akik az élet viharaiban tengődnek, akik az élet útvesztőjébe tévedtek, akiktől még azt is el akarják venni, amit nem volna szabad, — a lelket." Sajnálattal állapítja meg, hogy világszerte úgy tekintenek Magyarországra, hogy itt a női tisztességet, a női szemérmet igen olcsón árusítják. Ezért a nemzeti becsületünk, hírnevünk visszaállítása is parancsolja, hogy ezeknek a szerencsétleneknek megmentésére siessünk. „Szeretném, ha a nővédelmi munka apostolává nemcsak minden szegedi, de minden magyar hölgy szegődnék, ha a magyar nőnek tisztelete megint olyan magas nívóra emelkednék, mint a dicső lovagkorban volt." Fölhívást intézett Szeged társadalmához, hogy induljon ki innen egy XX. századi keresztes hadjárat, a legnagyobb magyar szégyennek, a leánykereskedelemnek leküzdésére. „Mint a város főpásztora szeretném, ha a munkából Szeged város összes hölgye kivenné részét, ha az egész szegedi társadalom felismerné a veszélyt és felvenné a küzdelmet. Indítsunk egy szent, egy XX. századbeli modern keresztes hadjáratot, és ez a mozgalom — én azt szeretném — éppen a legnagyobb magyar városból indulna ki, a legnagyobb magyar bajnak, a leánykereskedelemnek legyőzésére." (Sz. N. 1913. febr. 18.) A szegedi leányotthon volt az országban az első, nem államilag fenntartott intézet, melyet a beteg lelkek megmentésére szerveztek. Eredetileg 8 leány számára rendezték be, de az igények miatt, néhány hét után 14-re emelték a befogadó képességet, beszerezve berendezési tárgyakat és ruhaneműket. De gyakran még ez is kevésnek bizonyult, hiszen 1914-ben 50 leány 4765 napot, 1916-ban 45 leány 4008 napot, 1917-ben 31 leány 2999 napot töltött az intézetben. (Évkönyv. V. kötet. 19. old; VII. kötet. 40. old; VIII. kötet. 14. old.) 1913- ban 1914- ben 1916-ban 1917- ben 1918- ban 11 107 K 5656 K 20235 K 22241 K 36000 K (ez tervezett adat) (Évkönyvek költségvetési elszámolásai)