A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Az otthon létesítésében mindenek előtt Back Bernát érdemeit emelte ki, akit követendő példaként állított a vagyonosok elé az önzés leküzdésében, a társadalmi béke megteremtéséért való munkálkodásban. „Az a férfiú, aki az élet javait nemcsak a maga számára tartogatja, ez intézmény megalapításával olyan példát statuált, amelyet a magyar társadalomban ritkán tapasztalhatunk. Én azt szeretném, ha az áldozatkészségnek ez a példája megsokszorozódnék, és légiója lépne föl az alapítóhoz hasonló önzetlen embereknek. Azért, amidőn köszönetet mondok Back Bernát őnagyságának azért az áldozatért, amelyet az intézmény érdekében hozott, köszönöm neki nemcsak a nemes célra ajándékozott ezreket, de köszönöm azt, hogy példát statuált a magyar társadalomnak, hogyan kell az emberi önzést leküzdeni, s így a társadalom szélső rétegei között békés harmóniát teremtem. Minél több Back Bernát fog akadni, annál nagyobb lesz a béke és megértés szelleme, mely az embereket egymással összefűzi." Ezután Raskó Istvánnénak mondott köszönetet: „Van az egyesületnek egy derék elnökasszonya, van egy derék úrinő, aki időt, fáradságot nem kímélt, hogy az intézetet létrehozza. Lelkem egész bensőségével köszönöm meg Raskó Istvánné fáradozásait, és remélem, hogy ez az intézmény nemcsak lesz, hanem él és cselekszik, és sikereket fog fölmutatni." Nem felejtkezik meg a többi nővédőről sem: „Igazságtalan volnék, ha elnök asszony buzgó munkatársairól meg nem emlékeznék. Jól esik tudnom, hogy egyházmegyém legnagyobb városában van az elit lelkeknek ilyen nagy társasága, hogy van itt egy lelkes, buzgó hölgysereg, amely nagy harc megküzdésére, a gyermekmentés gyönyörű munkájára vállalkozott. E harcra én kitartást és Isten áldását kérem." Beszédét a következő szavakkal zárta: „Legyen e ház elsősorban a szó legigazibb értelmében otthon, amely pótolni tudja a valódi tűzhelyet. De ne legyen ez a puszta időtöltésnek és játéknak, hanem a keresztény nevelésnek és tevékenységnek tűzhelye. Valósuljon meg az, amit a szertartás elején elmondott imámban kértem Istentől: a béke angyala lakjék e házban." b. A Zsófia Napközi Otthon működése Az 1913. jan. 14-én beindult otthon, vasár és ünnepnap kivételével, minden nap reggel fél hattól este hétig volt nyitva. Kivétel 1913 júliusában és 1916 márciusában volt, amikor kanyaró járvány miatt két hétre bezárták. Az intézet megnyitáskor 40 gyerekkel indult, de néhány hét után a létszám 55-60 főre szökött. (Évkönyv. IV. kötet. 51-55. old) A gyerekek nem voltak kötelesek az intézetben tölteni egy egész hónapot, szolgáltatásait egy-két napra is igénybe vehették, így gyakran váltották egymást, nem töltötték ki az egyhavi időt. A háború kirobbanása után megnövekedett a létszám, mivel az intézet nyitva állt minden hadba vonult gyermeke számára. (1914 júliusában 198, augusztusban pedig már 316 gyerek látogatta.) Amikor aztán a város a hadbavonultak gyer-