A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

PÁL József: A Szegedi Katolikus Nővédő Egyesület (1909-1908)

Csernoch János megyéspüspök pedig Jászai Géza apát, egyesületi díszelnök közbenjárására, a Szent Antal perselyből évente 1 ezer K kiutalását engedélyezte. Szeged városától is kaptak 2 ezer K-t. (Sz. N. 1910. dec. 11. és Évkönyv. I. kötet. 39. old.) A külső támogatásból, az egyesület gyűjtéséből rövidesen össze is gyűlt a telekre való. A telket a Korona (ma Hajnóczy) utca 18. sz. alatt vásárolták, 28 ezer K-ért. Újabb külső segítség nélkül azonban nehezen gyűlt volna össze a pénz az otthon fölépítésére, de váratlanul nagy segítséget kaptak begavári Back Bernáttól, aki Raskónénak írott levelében elvállalta az egyesület székházának, és benne a napközi otthonnak fölépítését. Az elnöknő az 1912. márc. 16-i közgyűlésen ismertette Back Bernát felajánlását. „Édesanyja iránti kegyeletes megemlékezésből, s annak fennkölt nemes szellemét követve, elhatározta, hogy az egyesület telkén egy napközi otthon céljainak megfelelő emeletes épületet saját költségén felépíttet, azzal a kikötéssel, hogy abban a gyermekek felekezeti különbség nélkül nyerjenek gondozást és felügyeletet." (Sz. N. 1912. márc. 17.) Back Bernát kikötése, mint láttuk, teljesen egybeesett a nővédő elképzelésével, hiszen Raskóné is arról írt 1910. nov. 30-i cikkében, hogy az otthon nem felekezeti célt szolgál, de valláserkölcsi nevelést szándékoznak adni a gyermekeknek. Back Bernát másik kikötése volt, hogy az otthont, édesanyjáról Zsófia Napközi Otthonnak nevezzék. Ez sem ütközött akadályba. Az eseményekhez tartozik még, hogy a hálás közgyűlés egyhangúlag teljesítette Raskóné javaslatát, és Back Bernátot a nővédő tiszteletbeli tagjává választotta. Néhány hét múlva a napközi ügye újabb támogatókat talált. Gr. Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter a napközi építésére, majd utána fenntartására, a vallási alapból évi 1200 K segélyt ajánlott föl. (Sz. N. 1912. ápr. 28.) Mint láttuk, Zichy gróf már korábban, a 12 ezer K juttatása után tiszteletbeli tag lett. Az 1912. máj. 28-i választmányi ülésen pedig Raskóné azt jelentette be, hogy az egyesület az igazságügyi minisztertől 2 ezer K-t, Szeged városától pedig újabb 500 K-t kapott. Ezen a választmányi ülésen azt is közölte, hogy az építkezés már meg is kezdődött. Egyúttal az elnökség nevében engedélyt kért a választmánytól a berendezés megvásárlására, amit természetesen meg is kapott. (Sz. N. 1912. jún. 1.) Az építkezés jó ütemben haladt, és az 1912. nov. 15-i választmányi ülés már fontos határozatokat hozott a napközi otthon működéséről. Elhatározták, hogy a napközit 1913. jan. 7-én nyitják meg. A felügyelet és a gondozás díjmentes lesz, az ellátásért azonban napi 20 fillért kell fizetni, amely alól a szegény sorsú szülők felmentést kapnak. A választmány intézeti orvosnak dr. Gyuritza Sándor tiszti orvost, óvónőnek Zengei Ilona oki. óvónőt, igazgatónak pedig Rónay Erzsébet polgári iskolai tanárt választotta meg. A balkáni háborúskodások hatására, a választmány még egy lényeges határozatot hozott, melynek értelmében háború esetén a napközi otthont átengedik a betegek ápolására, és az ápolónői feladatokat benne az egyesület tagjai látnák el.