A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

frisen él a mai nemzedék lelkületében, mint ősapáinkban, azt bizonyítja, hogy óriási lángléleknek, isteni ihlettel párosulva, kellett lakoznia abban kit egykor István királynak neveztek akinek országot megalapító jobb kezéhez, mint országos szent ereklyéhez zarándokolnak évente a nemzet ezrei. Igen, az ország megalapító! Mert a történelem ama fényes lapjai, melyeken szent István királyunk tettei vannak ragyogó betűkkel feljegyezve, azt bizonyítják, hogy szeretett hazánkat Árpád fejedelem hódította meg, de azt szt. István vette meg alapját és biztosította létjogát és fentartási képességét örök időkre. Megdönthetetlen igazságként vannak Berzsenyi szavai minden érző egyén szivébe vésve: Minden ország támasza talpköve a tiszta erkölcs s a hazánk erkölcsi életét, vallásos érzületben nyugvó alapját tisztán és egyedül szt. István volt az, ki népének vallást adott. (...)

159 Ha István király kevésbbé élesen látva, a byzanczi udvarhoz fordul: akkor a jelenben, — minden észszerű valószínűség szerint — egyházi fejünk gyanánt az oroszok czárját tisztelhetnők. Hogy ez nem történt és nem történhetik, szinte neki, a szt. királynak köszönhetjük, miért is nemcsak bámulattal együtt tisztelettel hódolunk emlékének, hanem szent kötelességünk: szivünk mélyéből eredő hálaimát rebegni érte az ég urához. (...)

160 Ha ezután nemzetreformátori működésére fordítjuk figyelmünket és lelkünkbe idézzük ama gyökeres és mélyreható intézkedéseket, melyekkel szabályozta honunk politikai és közgazdasági viszonyait, ama bölcs szigorú, valamint a legmélyebb erkölcsi érzéstől áthatott törvényeket, miket nemzetének adott: közvetlenül azon meggyőződésre kell jutnunk, hogy legalább ezen az egy napon el kell hallgatnia minden nemzetiségi, minden vallásfelekezeti kérdésnek és találkoznunk kell édes mindnyájunk halhatatlan első nagy királyunk emlékének dicsőítésében. SZENT ISTVÁN Vezércikk. Makói Hirlap 1890. augusztus 20. Árpád hazát adott nekünk a Kárpát bérczeken belül, I. István országot, államot alapított. Az egyik honfoglaló, a másik honalapító. Hunniának volt Árpádja, de nem volt szent Istvánja, és ezért rombadőlt a birodalom. A magyar bálványok csak egy századig állhattak fönn e hazában, a második században már azok helyén templomok emelkedtek; a táltosok helyét Krisztus kertjének kertészei foglalták el. Tagjaivá váltunk a nyugateurópai népcsaládoknak, a kik kénytelenek voltak elismerni, hogy az általunk elfoglalt föld jogos osztályrészünk a keresztény Európából: És ezen átalakulásunk nagy munkáját az első magyar király, szent István vitte keresztül. 159 A kihagyott részben a szerző történészi nézeteket kifejtve elemzi és helyesli, hogy Szent István Rómát és nem Konstantinápolyt választotta.