A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

az ős vallás mélyen bevésődött a nemzeti testbe, élt s fentartá magát erkölcseiben, szokásaiban, áldozataiban. Mily nehéz szerepe volt neki: népét a keresztyény eszmék tisztaságához szoktatni. A tényleges érdekek kíméletet parancsoltak; ő óvatosan bolygatá azokat. A keresztyény elem a pogány elemmel folytonos küzdelemben volt, de törhetetlen akarata által amaz mégis győzedelmeskedett. A keresztyény hit s erkölcsöknek a nemzet testbe való behatása folytán a magyar nép nyakas jelleme megpuhult, nemesebb erkölcsét fejleszté, a harczvágyat lohasztá, s igy el volt találva azon út, mely megmentés a nemzetet azon sorstól, mely okvetlen várt reá — az elpusztulástól. Európa érdeke kívánta ezen megkeresztelkedést, s midőn meg lett, az eddigi ellenséges viszonyt a baráti válta fel; a magyar népből nemzetet csinált, békét szerzett neki. Következése volt, hogy a kóbor élet kezd eltűnni a nemzet élete némi megállapodást nyert. Az igazság jótékony szellem lassan szivárgott keblekből keblekbe, megfogamzott jó mag gyanánt hatott a polgáriasodásra, a mennyiben a nép gondolkozását, érzületét, hitbeli meggyőződését átváltoztatván, egészen újjá szülte. Az átalakulás tartós is volt. Mutatják azt azon eredmények, melyet e század társadalmában észre lehet venni. A polgári és politikai életbe az egyesülés elvét hozván be, megveté alapját a jelen polgáriasodásnak. A keresztyény elem által a büntető törvényeknek is emberies irányt adott, melynek elve szerint a büntetésnek nem a vétkes elitélésére, hanem javítására irányuknak kell lenni. Úgy a nemzet mint Európa érdeke ugy kívánta, hogy a magyar nem a keleti de a nyugoti egyházba lépjen. Mert ha amabba lép, a magyar alkotmányos monarchia létre nem jő; mert a keleti egyház fenhatósága alatti tartományokban az alkotmányosság nem uralkodik. István bölcsessége, hogy a latin egyháztól kért téritőket, menté meg a nemzetet azon nagy szakadástól, melybe a görög nép nem sokára esett. Azon időben a keresztyénység már nem volt csupán hit, egyéni meggyőződés, már akkor birt oly eszközökkel, melyekkel valaki nagy hatalomra emelkedik, eseményeket meghatároz. Egy erősen szervezett társaság volt. Ezen időben tűntek elő némely elvek, melyek nagy szerepet játszottak a czivilizáczió történetében, t. i. kormányzóknak a kormányzottaktóli külön választása; a kormányzóknak függetlenítése, s bizonyos törvényeknek a kormányzottakrai erőszakolása. Az egyház a világi hatalmat maga alá hajlítani igyekezett. Soha társaság nagyobb erőfeszitést nem tett e végett, mint épen az egyház. S a hyerarchia tagjai teljesen önállóak lévén, az államban államot alkotott. Az egyház a centralisátio elvét soha nem látott tökéjre emelé. István, midőn a keresztyénységet államvallássá tette, nem engedte meg magát az egyház uralma alá vetni. Önállóságát fényesen megörzé Róma irányában. Az által, hogy a pápától kért koronát, az ország függetlenségét nem áldozá fel, mit a pápa is elismer, midőn levelében irja; országod jelen s jövendő egyházait helyettünk és utódaink helyett intézhessétek, s rendelkezhessetek. A hyerarchiát a főúri jogok gyakorlata által alá veté az államhatalomnak. Központi államhatalom gyakorolta a főfelügyeletet s ellenőrzé a papokat. A papság a 13 századig a világi törvényszék elé tartozott. S midőn az egyház javait a királytól nyeré, jobbágyi kötelékkel fűzte a magyar államhoz.