A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

Az ünnep társadalmi vonatkozású eseményei között a legnevesebb a plébános által adott díszebéd. Erre az egyházközség tisztviselői mellett hivatalosak voltak a megye és a város vezetői. A résztvevők névsora jelzi, hogy az ilyen találkozások jelentősége valóban több, mint egy protokoll jellegű ebéd. Több teremben volt a terítés, rangnak és állásnak megfelelően külön asztala volt a meghívottaknak. Az 189l-es törvény kihirdetésének évében „Kun apát fényes ebédet adott, melyre megjelentek a fungálókon [ti. a misét bemutató papon és a segédkezőkön] kívül dr. Kun Alajos n.-sz-miklósi főesperes, Kayser Lajos, Kristóffy János, Sváb Mihály, Tóth Péter, Kriván Dénes, Galambos Ignácz, Rónay Alajos, Szentes Vidor, Popeszku József, de Remetey Fülöp Károly és Buja Alajos. Az egyik asztalnál Ölhornné és Kun Etelka kedves háziasszonyok részesítették a legnagyobb figyelembe, mig a fiatalság asztalánál a kedves Ölhorn Mariska; az áldomásokban nem volt hiány, különösen Lojzi bácsi szaporázta, az elsőt Szentes Vidor a házigazdára, Kun vendégeire, Rózsa a házigazdát és nővéreit, Rónay Lojzi és Remetey szintén azokat éltették, mig végre Kovács szegedi hitoktató Jóczát az örökké ifjú szellemes Jóczát éltette."

101 Szintén egy ilyen a „Szent István napi lakomák fénypontjának" nevezett alkalomról maradt részletes leírásunk 1894-ből. „A Szent-István napi bucsulakomák fénypontja városunkban Henny Sebestyén prépost és főesperes-plébános uri háza volt, hol három teremben teritett asztaloknál csoportosultak a meghívott vendégek, kiknek élén Lonovics József főispán őméltósága foglalt helyet. Gazdag és nagyon Ízletes, magyaros ebéd volt, kitűnő borokkal fűszerezve; a pecsenyénél pezsgőt töltetett a pohárba a szivélyességben is kiváló házi ur. Az első poharat a főispán ur ő méltósága emelte. Gyönyörű szónoklata hasonló volt a csevegő forrásból fakadó folyam árjához, a mely mennél tovább folyik, annál több virágokkal himes patakokat érint, és annál hatalmasabban hömpölyög mély medrében. A remek szónoklat, melynek csattanója a Henny prépost éltetése volt — lázas hatást és viharos tapsokat keltett, lelkesen éljeneztetvén mind a szeretett házigazda, mind a páratlan gazda. Ezt követőleg Henny prépost ürített poharat a köztiszteletnek örvendő főispánra; Szentes Vidor kir. főjegyző ismét a főesperesre, az pedig Csanád vármegye ünnepelt püspökére, Dessewffy Sándor ő méltóságára, Kristóffy József megyei főjegyző ismét a méltóságos püspök úrra, közművelődésünk lelkes támogatója, Makó város díszpolgárára. Azután ismét a házigazda emelt poharat és éltette Makóváros polgármesterét, Major Miklóst, ezt követőleg pedig ugyanő Kristóffy János esperest, az apátfalvi közszeretetben álló plébánost köszöntötte fel; ki aztán a jó kivánatokat a prépost úrhoz intézett szívélyes szavakkal viszonozta. Majd a fekete kávéval szivarok és csibukok kerültek az asztalra s a vidám társaság nagyrészét az est is az asztalnál találta."

102 101 MAROS 1891. augusztus 23. 102 MAROS 1894. augusztus 23. Más évek hasonló összejöveteleiről mindig tudósított a sajtó, ha nem is ilyen részletességgel, 1886-ban például így: „Délben főtisztelendő Kun László esperes urnái fényes ebéd volt, hova városunk és vidékünk sok kiváló férfiai voltak hivatalosak." MAROS 1886. augusztus 22.