A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 4. (Szeged, 2001)

ORBÁN Imre: Szent István király tisztelete Makón a XVIII. századtól a XX. század elejéig

tationem in territorio Kiss- et Nagy-Makó dicte-, successive in unum oppidum concreto quaesiverunt."

9 /Makó kétségtelenül rendelkezik a városok látványos régiségével és nagyszámú népességével. Valószínűleg a magyar egyház boldogabb idejében itt plébánia is volt. Abban az időben, amikor az országot a barbárok [ti. a törökök] uralták, és a pártoskodás mindent nyomorultul összekavart, úgy tíinik, a 16. század közepén ez szerencsétlen módon elpusztult. (...) A 18. század kezdetére (...) kezdtek a római katolikus hívek nagyobb számban letelepedni Makón. A lelkek gondozását a ferencrendi atyák konventjükből a saját kebelükben oldották meg, míg végül az istentiszteletek végzésére fűzfavesszőből egy templomocskát tudtak építeni [ti. a hívek]. 1718-ban pedig már szilárd anyagból kezdtek egy másik templomot rakatni, melyet egészen 1772-ig látogattak, miután a mostani már elkészült. Úgy tűnik, a makói hívek a 18. század előtt leginkább Szentlőrinc és Kopáncs nevű birtokokon laktak. (...) A hon ama zavaros idejében, mivel a biztonság ezt megkövetelte, ezek a hívek a lakóhelyeikről elmenekültek, és menedéket, illetve szállást a Kis- és nagy-Makónak nevezett vidéken kerestek, mely lassanként egy várossá egyesült./

10 A XVIII. század még további bizonyítékait adta Makó Szent István-tiszteletének. Az természetes, hogy a római katolikus templom főoltárát államalapító királyunknak szentelték.

11 1782-ből tudunk egy Szent István-képről is, mely úgymond a régi oltáron, „in antiqua ara" állt, és olyan szobrokról, melyek „ex antiqua ara majori", azaz a régi főoltárról valók.

12 Ezek alapján az 1718-ban emelt második templomban már egy több alakos, értékesebb főoltárt kell föltételeznünk. Arról, hogy milyen lehetett a vesszőből font első templom főoltára egyenlőre nem tudunk semmit. Ismerjük viszont a főoltár ma is meglévő Szent István-képet. Ez az egyetlen az egymást követő ábrázolások közül, mely ebből a templomból megmaradt. A XLX. század közepén tért hódított nemzeti romantika jegyében született. Csajághy Sándor püspök /1851-1860/ készíttette 1854-ben. Az 1859-es egyházlátogatás alkalmával a következőket írták róla: „Principális [ti. ara] anno 1854 novitus extructa impensis Cassae Ecclesiae et pia Illustrissimi Domini Alexandri Csajághy, Episcopi Csanádiensis munifícentia procurata divi Ecclesiae Patroni imagine ornata per localem Parochum die 28-a Januarii

13 benedicta S. Stefano 9 CAN. VIS. 1835. „II. Pars. 1 § Origo et status Parochiae" fejezet 10 LAKATOS P.-ORBÁN 1.1. 75-76. HA harmadik, 1772-ben elkészült templomban három oltár volt. Egy a Boldogságos szűz Máriának, a másik a Fájdalmas Anyának szentelve és „május [ti. altar] S. Staphani regis." CAN. VIS. 1782. „Quoad Altaria" fejezet tudósítása. 12 CAN. VIS. 1782. „Quoad Ecclesiae interna" pont alatt. 13 Ez már 1855-ben történt. A plébánia levéltárában megmaradt egy a szádaforduló táján készült gépelt irat. Ez 1835 és 1860 között foglalja össze az azóta elveszett vagy kallódó História Domus fontosabb adatait. Címe: „A makói História domus folytatása 1835-től kezdődőleg." Ebben a következő olvasható: „1854. mense Nov. 20.-a die ara principalis antiqua sublata, nova exstructa cum fine Januarü 1855. consummata 28.-a Januarii e. a per VAD.-Parochum Makoviensem solemni ritu benedicta una cum laterali ara S. Crucis, Sepulchro Domini inserviente." Tehát a régi főoltárt 1854. november 20-án bontották le, és az újat 1855. január 28-án már föl is szentelte