A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

noha a lakosságnak a közösség tagjai, a szimpatizánsok és rnindezek gyermekei együtt kb. 1-1,5%-át tették ki. 1896-ban, nagy kilépések idején 2, 1897-ben 5 új tagot vettek föl. 1875 és 1897 között 148 új taggal gyarapodott a gyülekezet. Ennek 36%-a férfi (53 fő) és 64%-a nő (95 fő). Tehát továbbra is megmaradt a női túlsúly. A belépettek zömének nincs megjelölve a fogalakozása. Ok földművesek, háztartásbeliek, cselédek, napszámosok, magánzók, havibéres szolgák, esetleg iparos segédek. Ha a tagok közül valaki szakmával bírt, azt rögzítették. így van közöttük egy-egy molnár, bognár, gépész. Ez a fölvettek mindössze 2%-a. A létszám megbecsüléséhez jó támpontjaink vannak az 189 l-es évből. Ekkor számba vették a makói járásbeli testvéreket és barátokat. Az összlétszám 776. Sajnos azt nem közlik, közülük hány élt Makón, de azt igen, hogy 55 házaspár és 149 gyermek tartozott ekkor az itteni gyülekezet hez. A hivatalos adatok szerint a felekezet tagjainak a száma ekkor 200 volt. Makó lakossága 1891-ben 32 ezer 725.

140 A gyülekezet szempontjából lélektanilag fontos, hogy a jelzett 20 év alatt alig volt év, amikor ne növekedett volna a közösség létszáma. A magas halálozás nem jelent automatikus fogyást, a meghaltak kb. %-e (!) gyermek, akiket még nem vettek föl a testvérek közé. A „születések" — azaz a gyülekezetbe való fölvételek száma- meghaladta a gyülekezeti tagok halálozási számát. Ez 73 fő pluszt jelentett. A létszám növekedésének másik forrása, hogy nagyobb volt a nazarénusok Makóra költözése, mint az innen való elvándorlásuk. Ebben a folyamatban a legfontosabbak a házasságkötések voltak. Új házasodás esetén csak nazarénus társat lehetett választani. Mivel a gyülekezetben a nő többséget inkább az özvegyasszonyok tették ki, a fiatal makói férfiak gyakorta máshonnan házasodtak. De ha makói nő lépett házasságra vidéki férfival, az is szívesen telepedett le a városban. Az 1869 és 1895 között kötött házasságok (60 pár) alig %-ében makói születésű mind a két fél. De az sem ritka, hogy a házasfelek egyike sem makói származású, s mégis ide költöztek. Vonzásként számukra az erős és a hatóságoktól más vidékekhez képest kevésbé háborgatott gyülekezeti élet lehetett. Ez, ha leszámítjuk az elköltözéseket, kb. 25-30 fő növekedést eredményezett. A vidéki házasfelek születési helye egyben azt is mutatja, aktív kapcsolat volt a gyülekezetek között. Születési hely szerint közelebbi és távolabbi vidékekről egyaránt jöttek házasodni a városba. Csongrádról, Földeákról, Kiskunfélegyházáról, Kiskunhalasról, Szabadkáról, Obébáról, Szenttamásról, Óbecséről, Omoravicáról, Oroszlámosról, Kétegyházáról, Kisiratosról, Kunágotáról, Horgosról, Ambrózfalváról, Orosházáról, Aradról. Zentárói, Nagyszombatról, Gyónból, Nagylakról, Karlócáról, Valkányból, Marosszentimréről, Szalontáról, Győrökről, Körösről, Tolna, Szilágy és Zala megyéből. Ha a Makóra költözőkhöz, fölvettekhez hozzá számítjuk a gyermekeket (150160 fő), akkor a gyülekezet létszámát 1895-ben kb. 400-420 főben határozhatjuk meg. Úgy tűnik ez jelentette a csúcspontot. Miután az 1895-ben hozott törvények lehetővé tették a bevett vallásokból a kilépést, ez a folyamat — ugyan némi ellenállással — Makón is végbe ment. A szokott módon, most is a gyülekezet vezetői léptek először. Bárányi Antal kérvényt nyúj139 A Sz Gy Anya Könyv Névsora bejegyzése. M. Naz. It. 140 REIZNER 83.1.