A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

Följegyzéseket vezettek a születésekről, halálozásokról és egybekelésekről 1895-ig, a polgári anyakönyvezés megindításáig. Sőt erről majd az időszak végére „hivatalos" tanúsítványokat is adtak. Főként a házasságról, hisz ez nem kapott az állam részéről semmiféle elismerést. A később fontos szerepet vivő Zeitler Rudolf és Lőkős Rozália házasságlevele fönnmaradt. Egy nagyon egyszerű, 13-szor 13 cm-es keményebb papírra ceruzával a következőket írták: „Házasságlevél Zeiltler Rudolf evangélikus nagyszombati születésű és Lőkős Rozália református hajadon házasságot kötöttek 1871 május hó 28-án a krisztusban hívő nazarénusok rendtartása szerint. Igazolom, hogy a fenti adatok a régi feljegyzésekkel megegyeznek. " Az új tagok névsorát és a kirekesztetteket 1897-ig jegyezték. A felekezetnek két anyakönyve volt. Egyik az első bejegyzésekre szolgált, míg a másik a rendezettebb, „szebb" lehetett a „hivatalos" irat. Címe: „A SZ GY ANYA KÖNYV Név Sora'*

0 Mindenféle állami rendelkezés mellett a könyvelés csak az összes felekezet együttműködésével lehetett hiteles és pontos. És ez nem volt meg. E mellett az 1870-es évek elején újra érződött, a nazarénus ügy országosan rendezetlen. Eötvös intézkedése nem volt elegendő. Különösen is azért, mert református egyházkerületek, így 1869-ben a Tiszántúli Egyházkerület is határozatott hozott a meg nem keresztelt nazarénus szülöttek és halottak anyakönyvezése ellen. 1870. április 17-én erről így írt az esperesi hivatalhoz Szőllősi tiszteletes: „ezen örömmel fogadott határozatra már volt is alkalmunk itt Makón hivatkozni, s a hozzánk anyakönyvezés végett több izben küldött szolgabírói hivatal által eszközölt bejegyzéseket visszautasítani. 1,91 Csanád megye ismét csak rendezni kívánván az ügyet, a szolgabírói hivatal jelentésére a református részről történt ismételt visszautasítások miatt 1870. február 22-én útmutatásért a minisztériumhoz fordult. A válasz az volt, hogy az anyakönyvezést ismételten csak sürgesse, de ez csak ott történjék meg, hol „a lelkészek ezt önkénytesen kívánnák megtenni. ^

92 Trefort Ágoston vallás és közoktatási miniszter a végleges megoldás megszületéséig az összevisszaság fölszámolására és az egységes eljárás bevezetése végett 1875. február 3-án rendeletet adott ki, melyet Makón is minden érdekelt fél kézhez kapott. Ebben a miniszter határozott hangnemben megismételte elődje utasításait: a nazarénusokról vezessék pontosan az anyakönyveket, rendőrileg el90 M. Naz. It. 91 TtREL I. 29. i. 115 92 Uo.