A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

őket. A presbitérium hamar válaszolt: „ van szerencsénk tudatni, hogy a nazarénusok Lőkős József sóház utczai 220 sz. házában szoktak összegyülekezni."

45 Látjuk, a hatóságok nem túl lelkesek. Egyfelől már voltak kellemetlen országos visszhangú tapasztalatok az efféle vizsgálatok kapcsán, másfelől törvényileg a kérdés nem volt egyértelműen szabályozva. Igyekeztek tehát halogatni az intézkedéseket, visszafogni a reakciók hevességét. A nazarénusuk gyülekezési helyét illető levelezés is a hatóságok bizonytalankodásának a jele. Kevéssé valószínű, hogy a főszolgabíróság eleve abból indult ki, hogy az egyháznak jobb értesülései lettek volna, mint a hivatalnak, mégis hozzá fordult. Az információ beküldése utáni föllépésről nincs adatunk. A helyi hatóságok beavatkozása előbb távolságtartó volt, majd megszűnt. Végre is lezajlott az eljárás. A fenyítő széki ülés jegyzőkönyvének tanúsága szerint minden lényegesebb eredmény nélkül.

46 Megállapították, hogy vallásháborítás büntet fogalmát a törvények nem ismerik. Az eset legföljebb kihágásként kezelhető. A nazarénizmus, mint új vallás ügyében viszont a királyi ítélőtábla az illetékes. Csanád megye e bizonytalan helyzetben 1866. június 27-én a Helytartótanácshoz fordult. A Helytartótanács október 27-én válaszolt, mely megütközést keltett a helyi egyházi körökben. A válasz szerint „eltávoztatandó minden oly eljárás, mi a lelkiismeretre gyakorolt nyomás bélyegét viselné magán, — sajátságos tantételeik folytán netán felmerülő s a köztörvényekbe ütköző kihágásaik pedig, ha például a közhatóságnak ellenszegülnek sat. fenyitendők lesznek, nem mint a nazarénus, de mint a honpolgár kihágásai."

41 Ezzel egyértelművé vált a hatóságok hivatalos magatartása mindenki számára. Az új hit követői érthetően üldözésként élték át az eseményeket. A nagyon kevés tőlük maradt dokumentumok egyikében ezt olvassuk: „ez években előforduló hitünk üldöztetett."

48 A konfliktusos helyzetre a nazarénus gyülekezet válasza egyébként egyszerű volt. A föltételekhez valamelyest alkalmazkodva folytatta a maga életét tovább. 1866. november 4-én a presbitériumi ülés jegyzőkönyve a következő esetet rögzítette: az „1093 sz. a. lakott ifjú Szabó Samu nazarénus szokásos szertartás nélkül temettetett el. Az esemény leginkább bejelentő Joó Józsefnek tulajdonítható, ki a halottat anyakönyvbe leendő bejegyzés végett oly időben jelentette be, midőn már a rajongók összegyűltek, s a temetéshez fogtak, s így egyházunk a politikai hatóságot nem értesíthette. " Ugyan a gyűlés elhatározza, hogy ismét fölhívja a bűnösök megbüntetésére a megyei kormányzatot, de a további intézkedéseknek ezzel kapcsolatban nincs semmi nyoma. Az 1865-1866-os év eseményei már mutatták, hogy a keresztelések és a temetések kapcsán fölmerült gondokat a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudják 46 Mb. Ref. It. 18/1866. A dokumentum újabb nazarénus személyeket említ. így Lőkös István nejét Lőkös Istvánnét, Gábor Istvánt és Gera Pál feleség Váradi Annát. Azt is megtudhatjuk, hogy március 4 óta valamikor Gera Pált elvitték katonának. Hogy ott a fegyverviselés miatt voltak-e összeütközései, nem tudjuk. Valószínűleg nem, hisz Makón halt meg 1871-ben. 47 SZŐLLŐSI 1871. 476-477. L 48 OMBÓDI 1.1.