A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 3. (Szeged, 2000)

ORBÁN Imre: A nazarénus gyülekezet megjelenése és térhódítása Makón

szükséges körülményeket (ravatal, szék, éneklés, ima) biztosítani, ebben a szomszéd segédkezett, és a harangozás is megvolt.

37 Másfelől a nazarénus gyülekezet tagjai igyekezetek mindent úgy tenni, ahogy az „egész egyszerű szertartás" szokásban volt náluk. Az egyenetlenségnek természetesen város szerte már előzőleg híre ment, és úgy a halottas háznál, mint majd később a temetőben tömeg verődött össze. A március 4-ei eseményekről a presbitérium már délutáni ülésén a kántortól tájékoztatást kapott. „A fenét a kántornak, minek jött ide? ki hívta ki?" fogadta állítólag Lőkös felesége a református énekvezért, majd „Csávás József a készen tartott kocsival előrobog a kitett széket elűtteti, s elűttette volna az éneklő gyermekek egyikét is, ha ott egy pár egyén a ló elől el nem kapja, s Csávás sebessen kihajt az ekkorra már felnyitott kapun, s oly gyorsan hajtott, hogy a kíséret nem követhette; és mikor a temető közelében a kocsit utói érték s szokáshoz képpest elé kerültek volna a kántor a gyermekekkel, Csávás a lovak megcsapkodása után kántort és gyermekeket elgázoltatta volna, ha gyors félre ugrás által nem menekülnek." A jelenet a temetőkapunál megismétlődött. „Csávás József oly gyorsan hajtott el, hogy ők a sírhoz csak akkor értek, midőn a koporsó már leeresztve volt s a földet húzták rá. A szokásos sírnál éneklés elvégeztével a kántor által elmondott imát a kísérők levett kalappal, a nazarénusok kalapfeltéve s gúnymosolyai, ajkaikon halgatták végig, mely különben egész temetés alatt ajkaikon ült." Az kántor szerint a felingerült népet „csak az által lehetett tettlegességektől visszatartani, hogy a vallás ilyetén gúnyolóinak feljelentését Ígérték. Azonban az ezzel alig lecsillapítatott népet még is szükségesnek tartotta hosszasabb úton elkísérni, s a nazarenusoknak eltávozásra időt adni, nehogy tettlegességekben nyilvánuljon az elégedetlenség. "

38 A beszámoló még ha csak az egyik fél szemszögéből is, de érzékelteti az 1866 tavaszára kialakult helyzetet, képet ad az új törekvéssel egyet nem értő lakosság reakcióiról, amire általában nincs túl sok adatunk. Egyébként az ilyen ellentétek nem számítottak egyedinek. Hasonló konfliktusok voltak a környező jelentősebb nazarénus gyülekezettel bíró településeken, Pacséron, Hódmezővásárhelyen és másutt is. A feszültség, melynek időről-időre való ismétlődésétől tartani kellett — május 29-én egy Nagy Mihály nevű ember kapcsán újabb nazarénus temetés zajlott le —, nem volt sokáig tartható.

39 A makói gyülekezet a református egyház egészére jellemző módon a hatóságoktól várta a megoldást. Nem kutatta komolyabban hívei között a nazarénus felekezet megjelenésének és terjedésének az okait. Föl kellett hagynia az eddigi „ne vegyünk tudomást róluk, maguktól eltűnnek" magatartásával, és a politikai hatságokat ösztönözte erőteljesebb föllépésre. A presbitérium az 1866. március 4-ei ülésén elhatározta, a megyéhez fordul, hogy kezdjen vizsgálatot „a vallásháborítás bűnébe esett" egyének ellen. Állásfoglalásában óvatosan tett egy más irányú kísérletet, midőn határozatában kijelentetbe: „az egyháznak hivatalos minőségben kiküldött tisztségviselője ellen irányzott 37 „Harangpénz jegyző 1865." című pénztárkönyv bejegyzése szerint március 4-én harangoztak Gera Pál leánya számára. Mú. Ref. It. 38 Egyházi gyűlések jegyzőkönyve 1864. április 25.-1869. április 4. 225/1866. Mú. Ref. It. 39 „Harangpénz jegyző 1865." bejegyzése 1866. május 29-én. Mb. Ref. It.